Kiderült, miért van egyes rovaroknak lenyűgöző, fémes fénye

Számtalan állatnak a szivárvány színeiben játszó, vagyis irizáló, ragyogó, változó árnyalatú külseje van. A szakemberek azonban régóta rejtélyesnek tartják, hogy a természetes szelekció miért részesítette előnyben olyan széles körben az ilyen színjátszó, fémes fényű megjelenést – olvasható az Origo cikkében.

A különleges, fémes csillogás sokszor egymástól függetlenül fejlődött ki az állatvilágban, a vakondgyíkféléktől kezdve az ékszerekhez hasonlóan ragyogó legyekig. Egyes állatoknál, ahol az irizáló hatás az egyik nemnél hangsúlyosabb, mint a másiknál (például a páváknál) egyértelműen az ivaros szelekció játszott szerepet a kialakulásában. Ám sok rovarnál mindkét nem egyformán irizál, miközben egyes állatok csak lárvaformájukban irizálnak, mint például a földalatti levélbogár (Trirhabda bacharidis). Az Animal Behavior tudományos szaklapban közzétett új tanulmány most bebizonyította, hogy ezek a színeltolódások védő funkciót is elláthatnak ezeknél az állatoknál.

Az volt az egyik kihívás, hogy el tudjuk különíteni a színek változékonyságának hatását, ami az irizálódás jellegzetessége, és a több szín egyidejű használatának hatásait. Persze el kellett különíteni a fényes hatást is az irizáló hatástól

– magyarázta Karin Kjernsmo, a Bristoli Egyetem evolúcióbiológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.

Kjernsmo és munkatársai egy kísérletet végeztek, amelyben fiatal csirkéket teszteltek, amelyeknek különböző zsákmányokat adtak, valódi és mesterséges díszbogár (Sternocera aequisignata) szárnyakkal, amelyekben ízletes lisztkukac-falatokat találtak. A fiókák a legszívesebben azokat választották, amelyek matt felületűek voltak vagy statikus színátmenettel rendelkeztek. Nem haboztak megtámadni az egyszerre több színt megjelenítő zsákmányt sem, ám kétszer is meggondolták, hogy elmenjenek-e a azért, aminek a színe irizálóan változott. A fényesség már önmagában is habozást váltott ki, de nem volt olyan erős, mint a színjátszó, fémes rovarok esetében. Mivel nem volt korábbi tapasztalatuk az irizálással kapcsolatban, ez a viselkedés a szakemberek szerint ösztönösnek számít.

Először sikerült hatékonyan tesztelnünk ennek a két hatásnak mindegyikét önmagában, és megmutattuk, hogy mind az irizálás, mind a fényesség képes megvédeni a zsákmányt még az észlelés után is. Ez egy újabb magyarázatot ad a faj fejlődésére és az irizálódás széles körben elterjedt létezésére

– mondja Kjernsmo.

2 éve ugyanez a csapat bebizonyította, hogy az irizáló hatás az álcázás hatékony formája lehet, még akkor is, ha ez ellentmondásosnak tűnhet, tekintettel arra, hogy milyen megdöbbentően vonzóak lehetnek a ragyogó színek.

Borítóképünk illusztráció (Shutterstock)