Új parlamentet választ az Európai Unió (1. rész)

Új parlamentet választ a héten az Európai Unió. Az uniós tagországok által delegált képviselők döntéseikkel jelentős mértékben befolyásolhatják majd az EU fejlődését. A tét az integráció iránya és mélysége. Az alábbi körkép egyes országok előkészületeit, illetve a kampány fő hangsúlyait kívánja bemutatni.

Németország küldi a legtöbb képviselőt az Európai Parlamentbe (EP), a vasárnapi választáson a németek 96 mandátum sorsáról döntenek, ami az új összetételében 751 tagú uniós parlamenti közgyűlés több mint 10 százalékát jelenti.

Az országban az EP-választások történetében először nincs bejutási küszöb, ami növeli a kisebb pártok esélyét a mandátumszerzésre, és emelheti a választási részvételi arányt, mert a kisebb pártok szavazóbázisa általában erősen elkötelezett. Valamennyi nagyobb párt szerint javítani kell az EU hatékonyságán és csökkenteni kell a bürokráciát. Az euroszkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) kivételével minden párt javasolja, hogy hatalmazzák fel az EP-t a törvényalkotás kezdeményezésének jogával. Az AfD viszont a nemzeti parlamenteket erősítené, bevezetné az uniós jogszabályok elleni nemzeti vétó intézményét.

A nagyobb pártok között árnyalatnyi különbségek érzékelhetők, a konzervatívok és a liberálisok az euró stabilitását, a baloldali pártok inkább a gazdasági növekedés és a munkanélküliség elleni harc fontosságát hangsúlyozzák.

A kivétel az AfD és a bajor CSU, amely az euroszkeptikus párttal szinte versenyt futva fogalmaz meg az uniós integrációval kritikus üzeneteket, például szorgalmazza a szociális ellátórendszer védelmét a "szociális turistáktól". Ez a hangvétel azzal magyarázható, hogy a CSU minden eszközzel mozgósítani akarja a nemzeti érdekeket kiemelő üzenetekre fogékony szavazótáborát, mert az a veszély fenyegeti, hogy alulmarad az újonc, tavaly alakult AfD-vel szemben, ami komoly presztízsveszteség lenne.

Az AfD az első euroszkeptikus párt, amely jelentős befolyással bír Németországban. A legutóbbi mérések szerint a voksok 7 százalékát szerezheti meg. A csak Bajoroszágban iduló CSU a tartományban ugyan 50 százalék körüli eredményt érhet el, de ez szövetségi szinten csupán nagyjából 7 százalékot jelent.

Franciaországban ugyancsak vasárnap tartják az európai parlamenti választásokat, amelyeken a választópolgárok 74 képviselőt választhatnak meg az országos pártlistákról.

Az OpinonWay közvélemény-kutatóintézet legfrissebb felmérése szerint az élen nagy harc várható a legnagyobb ellenzéki párt, a jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) és a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) között. Az előbbi a szavazatok 23, míg a Marine Le Pen fémjelezte utóbbi formáció 22 százalékra számíthat. A harmadik helyen az alig 16 százakon álló, kormányzó szocialisták futhatnak be.

Az EU-ról kialakult kép sokat romlott Franciaországban, ezért az UMP jelszava az "eurorealizmus", jelmondata pedig : "Franciaországért cselekedjünk Európában". Ezzel a jobbközép azt üzeni, hogy EP-képviselői ezentúl elsősorban a nemzeti érdekeket fogják védeni Brüsszelben. A párt olyan erős üzenet köré szervezi a kampányt, mint az uniós bővítés leállítása, a határok jobb védelme, a gazdasági konvergencia megerősítése. Az ellenzéknek az is a célja, hogy a márciusi helyhatósági választásokhoz hasonlóan nemzeti jellegűvé tegye a voksolást és a népszerűtlen szocialista elnök megbüntetésére buzdítson.

Az elmúlt években szalonképesebb arculatot öltött, magát se jobbra, se balra nem soroló FN nem annyira a saját programjával (bevándorlásellenesség, az eurózónából való kilépés) kampányol, hanem az általános Európa-ellenes hangulatot és az eurót ért bírálatokat, valamint a kormány népszerűtlenségét próbálja a maga malmára hajtani. A pártelnök Marine Le Pen szerint az EU által a kormányra kényszerített diktátumok következménye a magas munkanélküliség, a vásárlóerő romlása és a szociális dömping, valamint a bankok érdekeit védő jobboldallal és szocialistákkal szemben pártja az egyetlen erő, amely a fizetésből élők szociális jogait szem előtt tartja.

A szocialisták a populizmus és a nacionalizmus európai erősödésének veszélyeire figyelmeztetnek, a "Válasszuk meg a mi Európánkat" jelszóval pedig a megszorítások liberális időszaka után szociálisabb és szolidárisabb irányváltással szeretnék visszaadni az erőt az EU-nak.

Nagy-Britanniában - mint minden népképviseleti választást - az idei európai parlamenti választásokat is csütörtökön tartják, de a végeredményt a többi EU-tagállamban lezajlott EP-választások végéig nem hozzák nyilvánosságra.

A brit választók többségét meglehetősen hidegen hagyja, hogy kik között oszlik meg a 73 brit EP-mandátum: az előrejelzések 35 százalék körüli részvételi arányt jósolnak, ami hozzávetőleg 10 százalékponttal alacsonyabb a legutóbbi EP-választás átlagos európai részvételi arányánál.

A két legnagyobb brit parlamenti erő, a kormányzó Konzervatív Párt és az ellenzéki Munkáspárt nem elsősorban egymással, hanem az első számú "közös ellenséggel", a legnagyobb brit EU-ellenes politikai erővel, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjával (UKIP) van elfoglalva, különös tekintettel arra, hogy a legutóbbi felmérések szerint a UKIP számíthat a legtöbb szavazatra, 31 százalékos támogatottsággal.

A pártra - amelynek elsődleges politikai célkitűzése Nagy-Britannia kivonulása az Európai Unióból és az uniós társállamokból érkezők szabad betelepülésének felszámolása - az előző, 2009-ben tartott EP-választásokon 16,5 százalékot kapott, vagyis ha a közvélemény-kutatási adatok helytállónak bizonyulnak, a UKIP a csütörtöki brit EP-választásokon csaknem megkétszerezné támogatottságát.

A Konzervatív Párt és a Labour is az EU-bevándorlás szigorításának folyamatos napirenden tartásával próbálja fékezni a UKIP előretörését.

*

"The project was co-financed by the European Union in the frame of the European Parliament s grant programme in the field of communication. The European Parliament was not involved in its preparation and is, in no case, responsible for or bound by the information or opinions expressed in the context of this project. In accordance with applicable law, the authors, interviewed people, publishers or programme broadcasters are solely responsible. The European Parliament can also not be held liable for direct or indirect damage that may result from the implementation of the project."