Kós - korlát és erdélyi furfang

„Kós Károly ars poeticájában kihangsúlyozott elem, hogy helyi anyagokból kell építkezni, helyi mesterekkel kell dolgoztatni. A mestereitől ő is kőkeményen megkövetelte a minőséget, de az eredmény őt igazolja: a Székely Nemzeti Múzeum ugyanis az egyetlen erdélyi múzeum, ami annak is épült, amely a székely és az erdélyi kultúra fellegvára, és mai napig töretlenül akként is működik. Ehhez szerettünk volna ezzel a korláttal is hozzájárulni” - kezdte megnyitóbeszédét Vargha Mihály.

Az intézmény igazgatója kiemelte: a múzeum igyekezett méltóképpen megünnepelni, hogy idén Kós - emlékév van. „Februárban nyitottuk meg a híres építész munkásságát bemutató kiállítást, mely elhelyezte őt Európa művészetében, s ízelítőt nyújtott az embereknek, hogy ki is volt valójában Kós Károly. Ezen a tárlaton emelhettük ki először, hogy a művész számos rajzát őrizzük irattárunkban, könyvtárunkban; s azt a részt, mely legfontosabb itt őrzött rajzait örökíti, egész évben a lépcsőházban, mindenki számára megtekinthetővé tettük”- fejtegette Vargha Mihály.

Ezekből a kis rajzocskákból inspirálódtak a múzeum munkatársai, innen jött az ötlet, hogy ott a rajz, Kós keze nyomával, miért is ne csinálják meg a korlátot? „Igazából már a rendszerváltás után felvetődött ez a kérdés, s ahogy teltek az évek, az anyag is fel lett dolgozva, a múzeum évkönyvében is le lett közölve, épp csak maga a korlát hiányzott. 2006-ban felvetettük a fenntartónak, hogy szeretnénk ezt megcsinálni, de tudtuk azt, hogy önmagában az esztétikai értékre hivatkozni kevés, így legközelebb azzal kezdtük - és itt jön a képbe a székely furfang-, hogy a megnyitók alkalmával a gyermekek mindig ezen a mellvéden csúsznak le, ami minden szempontból balesetveszélyes, és bármikor megtörténhet a baj - erre rögtön meg is kaptuk a hiányzó pénzt. Az előkészítés igazi csapatmunka volt, a múzeum minden dolgozója odatette a maga kis részét, hogy megvalósulhasson a korlát, de a fő érdem kétségkívül Nagy György olaszteleki kovácsmesteré, aki végül valóra váltotta Kós Károly száz évvel ezelőtti álmát”- fogalmazott az igazgató.

Mint Nagy György, a korlátot készítő mester elmondta, megtiszteltetés volt számára egy valódi Kós- tervet megalkotni, és kihangsúlyozta a korlát fa részét elkészítő Zsigmond Sándor szerepét is.

A korlát ünnepélyes leleplezése után a közönség átvonult az intézmény bejáratához, ahol a – Makkai András kolozsvári szobrászművész munkáját dicsérő - mozaikból készült múzeumi címer méltatására került sor. Mint azt Vargha Mihály elmondta, először egy csíkszeredai művészt kértek fel, hogy készítse el a címert, ő azonban rettenetesen sajnálta a múzeumot, hiszen elmondása szerint a mozaik egyetlen darabja olyan érték, hogy szponzorokat kellett volna keresni, jótékonysági koncerteket tartani, hogy el lehessen készíteni. „Telt múlt az idő, s találkoztam Makkai András barátommal, aki elmesélte, hogy Amerikában gyártják a legjobb és legolcsóbb mozaikot, ami pont olyan jó, mint a velencei. Így aztán hosszas előkészületek után ma végre Önök előtt leleplezhetjük a szintén majd’ száz éve megálmodott múzeumi címert”- fejezete be beszédét Vargha Mihály, majd Boér Hunorral együtt bemutatta az alkotást a jelenlévőknek.

Az épített örökségünket előtérbe helyező hétvégén két előadást is meghallgathattak az érdeklődők: Bordi Zsigmond Lóránd a székelyek és a Hunyadiak korántsem felhőtlen viszonyáról mesélt, míg Barabás Hajnalka a háromszéki klenódiumokkal ismertette meg a közönséget. A cserkészek pedig a városban található Kós-épületekből adtak ízelítőt az érdeklődőknek.