A közös ima melegsége

A világimanap mozgalma 1887–ben, az

Amerikai Presbiteriánus Egyház

lelkészeinek

kezdeményezésére jött

létre, és 1920 óta

megtartásának ajánlott

közös dátuma március első

péntekje. Az imanap liturgiáját

évente egy–egy ország nemzeti

bizottsága készíti elő,

vállalva egyúttal azt is, hogy bemutatja

országát. Ez az ország idén

Pápua Új–Guinea volt.

Az új templomban

Négy évvel korábban a helyi

görög katolikus gyülekezet imaterme volt

az Érmihályfalván tartott imanap

helyszíne, szerda délután

már az új, de még nem teljesen

befejezett templomban köszönthette a

vendégeket Zima Zorel lelkész.

Elnézést kért, hogy a

fűtést még nem tudták

biztosítani, de mint fogalmazott, reméli,

a közös ima olyan lelki melegséget

okoz, mely pótolja a

hiányosságot. A vendég

gyülekezetek tagjai közül sokan

először léptek a görög

katolikusok templomába, melynek

berendezése a tudósító

ottjárta óta is gazdagodott,

például 20 paddal, a felszerelt

fűtési rendszerrel, a karzat

korlátjával. A

vendéglátó lelkész

köszöntője után filmet

vetítettek Pápua

Új–Guineáról.

Egymás iránti szeretet

Az ökumenikus istentisztelet keretében a

gyülekezetek tagjai olvastak fel

fohászokat, majd sorrendben

Balázsné Kiss Csilla

református, Győrfi

József római katolikus,

Popa Marius ortodox és Zima

Zorel görög katolikus

lelkészek tartottak

prédikációt, beszédeikben

az egymás iránti tisztelet és

szeretet szükségességének

hangsúlyozása volt a közös

vezérfonal, igazodva az imanap

vezérigéjéhez:

„Sokfélék vagyunk, de

Krisztusban egyek.” (1Kor.12-12) Az

összejövetelen

közreműködött  a római

katolikus egyházközség

Jubilate Deo, és a

reformátusok Szenczi Molnár

Albert illetve Musica Sacra

kórusa, továbbá az Aranykapu

Református Napközibe

járó gyerekek is énekeltek. A

végig kétnyelvű

összejövetel végén a

Miatyánk hangzott el magyarul, majd

románul.