Ünnepi jövőbetekintés Bályokon

A nemzeti ünnep idén egybe esett

Bályokon a református

egyházközség imahetének

utolsó napjával. A meghívott

lelkész a délutáni

istentiszteleten szolgált, a

délelőttin viszont – melyen

megemlékeztek a 161 éve

kezdődött forradalomról és

szabadságharcról –

Jónás Sándor helyi

lelkész volt az igehirdető.

Prédikációjának

alapigéjét Ezékiel

próféta könyvéből vette:

“Embernek fia! Vajjon

megélednek–é ezek a tetemek?

és mondék: Uram Isten, te

tudod!” Népünk már sokszor

volt a történelem viharai közepette

tetszhalott helyzetben, de Istennek hála, mindig

voltak, akik életre keltsék, ilyen

“ébresztgetők” voltak a

márciusi ifjak is, mondta Jónás

Sándor.

Dolgoznunk kell…

Idézett Kós Károly

Kiáltó szó című

fogalmazványából, mely egy

másik, a Trianon utáni

“halálközeli” állapotban

született 1921–ben: “Dolgoznunk kell,

ha élni akarunk, és akarunk élni,

tehát dolgozni fogunk. (…) Aki

fél, aki gyáva, aki nem bizik, aki nem

hisz, aki gyenge, az lépjen ki a sorból.

(…) A bátraknak kiáltok

hát, a harcolni akaróknak, a

kötelességtudóknak, a látni

akaróknak, az előrenézőknek:

álljanak előre, ne szégyenkezzenek,

ne aludjanak, ne duzzogjanak. Az élet nem

vár: az élet rohan. Nyíltan

és bátran kiáltom a velünk

megnagyobbodott Romániának: mi magyar

fajú, magyar hitű és magyar

nyelvű polgárai Romániának,

nemzeti autonómiát akarunk, aminek

birtokában bennünk Románia

megbízható polgárságot fog

nyerni. Kiáltom a jelszót:

Építenünk kell, szervezkedjünk

át a munkára !"

Kossuth–nóta,

koszorúzás

A fenti sorok mellett ugyancsak a

jövőbetekintés jegyében

hangzott fel, immár az

úrasztalától, a márciusi

ifjak által megszerkeszetett Mit

kíván a magyar nemzet (12 Pont).

Az istentiszteleten az egyházközség

ifjúsági kórusa Kossuth

nótákat énekelt, majd az

ünnepség zárásaként

megkoszorúzták a templom kertjében

tavaly, a forradalom emlékére avatott

kopjafát.