Sztrájkőrségben a színészek

Mintegy ötven

előadóművész,

színészek,

bábszínészek,

zenészek és

néhány

könyvtáros jelentek meg

csütörtökön két

órakor a Bihar Megyei Prefektúra

épülete előtt, hogy tiltakozzanak az

előadóművészek

jogállását

szabályozó új

törvény ellen, mely

szerintük kedvezőtlenül érinti

őket. Petre Panait, a

Nagyváradi Állami

Színház Scena

szakszervezetének vezetője, a

sztrájkőrség fő szervezője

a helyszínre érkező

újságíróknak elmondta:

„Az új

törvényt úgy

alkották meg, hogy könnyen

megtörténhet a jövőben az, hogy

egy színész, aki

már harminc éve a szakmában van,

olyan helyzetbe kerüljön, hogy a direktor azt

mondja neki, nincs szükség rá,

és akkor az utcára kerül.

Egyébként az új

törvény a Munka

Törvénykönyvével szöges

ellentétben áll, hiszen ez kimondja, hogy

az elvégzett munka után kell és

lehet fizetést adni. Namármost a

színháztörvény

az alapján a munka után szabja meg a

fizetéseket, amelyeket a jövőben

végeznek el az

előadóművészek.”

A tiltakozók között ott volt

Daniel Vulcu színész, a

nagyváradi helyi tanács

önkormányzati képviselője is,

aki portálunknak elmondta: „Engem

leginkább az zavar, hogy a törvénybe

nem építették bele a

szociális előírásokat. Hiszen

a színészek egy adott

kor után már nem képesek fogni az

egész családjukat és

elköltözni abba a városba, ahol

éppen munkát találnak, vagyis a

törvény nem teszi lehetővé azt,

hogy a színész megtelepedjen

valahol.” Körülbelül fél

órányi várakozás

után a tiltakozók egy csoportja

Petre Panait vezetésével

bementek a prefektúrára, ahol fogadta

őket Gavrila Ghilea

kormánybiztos, akinek a tiltakozók

átadták azt a dokumentumot, mely a

szóban forgó törvény elleni

kifogásaikat tartalmazza.

A művészetet nem lehet

méricskélni

A tegnapi tiltakozó

gyűlésen, amelyen az új

színháztörvény ellen

emelték fel szavukat a megjelentek,

Daniel Vulcu színész,

nagyváradi helyi tanácsos kifejtette

lapunknak véleményét az új

törvényről: „ Ha egy

színész egy-két

évadban nem játszik, de nem saját

hibájukból, hanem mert a

színháznak más a

műsorpolitikája, akkor a

színház szerződést bonthat

vele, amivel nem érthetünk egyet. Az sem

tetszik, hogy olyan embereknek vagyunk

kiszolgáltatva, akik nem feltétlenül

alkalmasak annak a tisztségnek a

betöltésére, mert a direktor

és a művészeti igazgató nem

mindig szakember, de mivel ők a teljhatalmú

urak egy színházban ezért

elképzelhető, hogy a repertoárt nem

művészi, hanem anyagi megfontolások

alapján alakítják ki, ami oda

vezethet, hogy a

színészek egy

része nem kap szerepet. Ami jó a

törvényben az az, hogy

precízebbé teszi a munka

megszervezését és megadja a

színészeknek azt a

lehetőséget, hogy betervezzék,

mikor, hol játsszanak. Nehezményezem,

hogy Demeter András, a

törvény készítője az

angol modellt vette át és nem

nézett szét a szomszédban, ahol

etéren is előrébb állnak

nálunk, Magyarországon ugyanis vannak

állandó társulati tagok és

vannak amolyan szatelitszínészek is, akik

mindig utaznak és abban a

színházban játszanak, ahol

éppen szükség van

rájuk.”

Az Árkádia

Bábszínház magyar

társulatának tagjai és

munkatársai is kint voltak a tiltakozó

rendezvényen és nem rejtették

véka alá véleményüket.

Trifán László

például elmondta: a

művészetben nem lehet lemérni, hogy

mi a teljesítmény. „Vagy úgy

képzelik, hogy ez úgy működik,

hogy jön egy bizottság, amelyik

felméri , hogy ha ettől eddig

elcsákányolok, akkor az jó

teljesítmény? Vagy mi van akkor, ha

jön egy rendező és azt mondja: nekem

kell három ember, két szék

díszletnek, meg egy lepedő, akkor a

többi színész

és díszletmunkás mit

csinál, nem kap fizetést? Azt

mondják nekik, hogy menjetek haza, majd hat

hónap múlva találkozunk?”

Ugyanezt a véleményt osztotta

Birtalan Annamária is: a

művészetet nem lehet normázni. Vagy

le lehet mérni azt, hogy egy nagybőgős

hányszor vonja meg vonót?

Daróczi Réka a

bábszínház irodalmi

titkára szerint ez a törvény nagy

városokban jól működhet, ahol

sok színház van, ebből

kifolyólag több

játéklehetőség, de egy kis

városban, és főleg egy

bábszínházban már nem.

„Egy bábszínház egy-egy

darabot évekig is játszik, hiszen a

gyerekközönség mindig

cserélődik, ami azt jelenti, hogy ugyanaz a

néhány

színész dolgozik

évekig, és az új

törvény szinte kötelez arra, hogy

folyamatosan új darabokat vigyünk

színre, hogy a többi

színésznek is szerepet adjunk, de azt nem

lehet elvárni egy

bábszínháztól, hogy

folyamatosan újítson, ha egyszer egy-egy

darab évekig fut. És azt sem tartom

megfelelőnek, hogy különbséget

tesznek fő- és mellékszerep

között, hiszen egy mellékszerep

jó megformálásához

ugyanolyan keményen meg kell dolgozni.”

Végezetül megjegyzendő, hogy a

nagyváradi Állami

Színház Színház Szigligeti

Társulatának tagjai közül

senki sem volt jelen a tiltakozó

rendezvényen.

Pap István

Kapcsolódó cikk:

• Csütörtökön

sztrájkolnak az

előadóművészek