Édesanyák köszöntése az Aranykapu napköziben

A református templomban – a

hagyományhoz híven – a

délelőtti és a

délutáni istentiszteleten is

köszöntötték az

édesanyákat, előbbi előtt a

templomba érkező hívek

ruhájára piros és

fehér szivecskéket

tűztek. Pirosat kaptak, kik még

köszönthették édesanyjukat,

fehéret, akik már csak

emlékezhettek... A délutáni

templomozás után került sor az

Aranykapu református napközi két

csoportjába járó gyerekek

anyáknapi műsorára.

Énekek, versek

A diakókiai központ nagytermét

megtöltő szülőket,

nagyszülőket Balázsné

Kiss Csilla lelkész

köszöntötte, külön kiemelve az

édesapákat is, kik nélkül nem

teljes a család, és a

keresztszülőket is, akik nem feledkeztek meg

a gyerekek keresztelésekor tett

fogadalmukról, miszerint

felelősséget vállalnak

nevelésükben. Az ünnepi műsorban

a Papp Zsuzsanna, Kecskés

Szidónia, Ványi

Katalin és Szilágyi

Melinda óvónők által

felkészített gyerekek verset mondtak,

énekeltek, jelenetet mutattak be –

természetesen mindenki korának és

temperamentumának megfelelő

bátorsággal, lelkesedéssel.

Erkölcsi tanulságok

Az óvónők munkáját

Pető Csilla képviselő

köszönte meg elsőként, akinek,

mint korábbi tanfelügyelőnek,

érdeme van nem csak a napközi

létrejöttében, de abban is, hogy a

jelen tanévtől már két

csoport működik. Szavaihoz

Kovács Zoltán

polgármester, az egyházközség

főgondnoka csatlakozott,

megállapítva, hogy a műsorban olyan

erkölcsi tanulságok fogalmazódtak

meg, melyeknek egy egyházi

tanintézményben helyük van. A

közösen levont tanulság pedig az volt,

hogy az édesanyák öröme,

boldogsága a gyerek maga. Az

ünnepség végén a gyerekek

ajándékot adtak édesanyjuknak,

Balázs Dénes lelkész

pedig ugyancsak őket köszöntötte

egy–egy szál virággal.