Jézus Krisztus, a jó pásztor

November 4-én, a püspöki

kápolna védőszentjének,

Borromeo Szent Károly püspöknek

az emléknapján, a Papság

Évének jegyében a

nagyváradi római-katolikus

egyházmegye papjai, szerzetesei és

nővérei lelkinapon vettek részt,

melynek levezetésére Kondé

Lajos helynököt, a szegedi Fogadalmi

Templom plébánosát kérte

fel Exc. Böcskei László

megyés püspök.

Borromeo Szent Károly neves grófi

családban született 1538-ban. 1563-ban

szentelték pappá, 1565-ben pedig

elfoglalta a milánói érseki

széket. Bölcs szervezőerő

és apostoli buzgóság jellemezte

tevékenységét. Az 1567-es

pestisjárvány idején, amikor a

város vezetői mind elmenekültek

Milánóból, ő hősies

önfeláldozással helytállt,

és ápolta a betegeket. Összes

vagyonát az ínséget

szenvedőkre költötte, és ahol

gyógyszerrel már nem tudott

segíteni, ott vigaszt öntött a

lelkekbe. A papoknak és a szerzeteseknek is

gondját viselte: hatalmas

egyházmegyéjét háromszor

látogatta végig. Bár az

egyházi és világi vezetők

barátságukkal tüntették ki,

megőrizte alázatát, és a

szegények szerető atyja maradt.

Csendes hely

A szerdai elmélkedéseket és

szentségimádást záró

búcsús szentmisén Szent

János könyvéből

szólt az evangélium.

Prédikációjában

Kondé Lajos szegedi püspöki

helynök azt emelte ki, hogy Krisztus a

jó pásztor. Törődik

velünk, ismeri a sorsunkat, tudja, hogy mi

nyomasztja a szívünket, lelkünket. Az

Isten szeretete nem szünik meg a földi

élet végén, hanem tovább

tart az örök békességben is.

Mindenki számára emlékezetes marad

az a pillanat, amikor találkozott a jó

pásztorral, mindenki saját maga dolgozza

fel a történteket, nem lehet

általánosítani. "A jó

pásztori szeretet éljen bennünk,

hogy törödjünk azokkal, akiket Isten

ránk bízott", kivánta

oltártestvéreinek a

főtisztelendő.

A szentáldozás után Exc.

Böcskei László megyés

püspök örömének adott hangot

a lelkinap megszervezése kapcsán.

Úgy vélte: a papoknak

különösen fontosak az ehhez

hasonló közös

elmélkedések, hiszen munkájukban

döntő szerep jut a lelki

tényezőknek. Hangsúlyozta: a

főpásztori kápolna nem egy rideg

vagy idegen terem, hanem a püspöki palota

középpontja, ahol az egyházmegye

szíve dobog. Egy olyan csendes hely,

ahová bármikor félre lehet vonulni

a külső világ zajától,

és fohászkodni lehet az Úrhoz.

Ciucur Losonczi Antonius