Casciai Szent Ritára emlékeztek

A pünkösdi előkészületek miatt az idén névnapjának előestéjén, május 21-én emlékeztek védőszentjükre a nagyváradi Szent Rita Nőszövetség tagjai. A Barátok templomában lezajlott szentmisén Ft. Kiss Albert plébános prédikált, az evangélium Szent Lukács könyvéből szólt. Szentbeszédében a főesperes-kanonok szokás szerint Casciai Szent Rita életét ismertette. Mint elhangzott, 1381 körül, szülei késői gyermekeként született. Gyermek- és ifjúkori évei egyszerűségben és istenfélelemben teltek. Már ekkor fellángolt szívében az Úr iránti szeretet: sokat imádkozott, s apáca akart lenni, hogy eggyé válhasson Megváltójával, és Krisztusnak szentelhesse életét. Mivel azonban szülei szegények voltak, arra kényszerült, hogy nagyon fiatalon hozzámenjen egy helyi gazdag, de ugyanakkor vad és erőszakos emberhez. Párja rossz természetét Istentől merített erővel, hűséggel és engedelmességgel viselte, sőt szelídségének és jóságának köszönhetően házassága utolsó három évében férje hibái felett is sikerült győzedelmeskednie. Sajnos azonban ekkor több csapás is érte: idős szülei meghaltak, ellenségei meggyilkolták társát, s betegségből kifolyólag fiai is elindultak az örök élet útján. Felszabadulva földi kötelékeitől, Ritának beteljesedhetett régi óhaja: noha özvegy volt, csodálatos módon kolostorba vonulhatott. Krisztus szenvedéseiről elmélkedett, és arra vágyott, hogy Jézus kínjaiban osztozhasson. Akarata beteljesült: egy korona tövise a homlokába fúródott és ez végzetesnek bizonyult számára. Valószínűleg 1447. május 22-én hunyt el. Teste ép marad, noha egy tűzvészben a koporsója elpusztult. Halála után tíz évvel, még mielőtt hivatalosan is azzá nyilvánították volna, az emberek már szentként tisztelték. Boldoggá a 17. században, szentté 1900-ban avatta a katolikus egyház.

Litánia és virágszentelés

A tisztelendő arra hívta fel a figyelmet: Szent Rita élete és példája arra buzdít bennünket, hogy ne csak azokkal tegyünk jót, akik megérdemlik, hanem a számunkra ellenszenves embereket is szeressük, próbáljuk a helyes útra terelni őket. Ugyanakkor nem kell rögtön tiltakoznunk vagy felháborodjunk, ha nem minden sikerül egyből vagy valami kellemetlen dolog történik velünk, mert Isten bölcsessége dönti el, hogy később mi válik majd a javunkra. Áldozatos lélelekkel szeressük egymást és gondoljunk arra, hogy a Jóisten mindig meghallgatja kéréseinket.

A prédikáció után litániával és virágszenteléssel zárult a vallásos együttlét.

Ciucur Losonczi Antonius