2010.08.27. 09:04
Amerikai tanár Kökényesden
<p>Szatmár megye - Szeptembertől két éven át, az Amerikai Egyesült Államok Oregon államában lévő Eugene városból származó Michael O Neill tanítja az angol nyelvet a kökényesdi iskolában.</p>
A fiatal tanár ez év május 20–án, 44 ugyancsak amerikai állampolgárságú társával érkezett Romániába, hogy általános iskolások számára angol nyelvet oktassanak. Az alábbiakban arról kérdeztük Michael O Neill-t, hogyan került Romániába, és miért épp Kökényesdet választotta:
— Az Amerikai Egyesült Államok egy programot dolgozott ki, melynek keretében fiatal önkéntes tanárokat küld olyan kelet–európai országokba angol nyelvet tanítani, amelyekkel kormányszintű megegyezése van — meséli Michel O Neill. — Ezek közé az országok közé tartozik Románia is. Társaimmal május 20–án érkeztünk Targovistére, ahol egy három hónapos tanfolyamon sajátítottuk el alapszínten a román nyelvet. El kell mondanom, hogy én otthon az angol nyelv és irodalom mellett, olasz nyelvet és irodalmat tanultam. Amikor megtudtam, hogy létezik ez a program, úgy döntöttem, hogy vállalom ezt a feladatot és két évig külföldön tanítok. Ennek egyik oka, hogy huszonnégy éves vagyok és nőtlen, megengedhetek magamnak egy kis kalandot. A másik ok, hogy kiváncsi voltam, milyen egy kelet–európai ország, milyenek ott az emberek.
Miért Kökényesd?
— Mielőtt Targavisten megkaptuk a kinevezéseket — folytatja Michael —, én azt kértem, hogy egy olyan kistelepülésre helyezenek, ahol magyarul is beszélnek. Ezzel az volt a célom, hogy még egy nyelvet megismerjek. Kökényesdre érkezve megtudtam, hogy a faluban mindenki magyarul beszél, nem lesz probléma a magyar nyelv elsajátításával, de nagyon remélem, hogy a III–VIII. osztályos tanulók szívesen tanulják majd az angol nyelvet, hiszen számomra az a legfőbb cél, hogy megszerettessem és lehetőleg magas szinten megtanítsam az itt élők számára ezt a világon oly sokak által beszélt nyelvet. Bár még csak készülünk a tanévre, gyakran focizok és kerékpározok a fiatalokkal, próbáljuk minél jobban megismerni egymást. Nagy szerencsámnek tartom, hogy itt lakom közöttük és bármikor elérhetőek vagyunk egymás számára. Barátságos, sajátos kultúrával rendelkező embereket ismertem meg, remélem ez a pozitív érzés a jövőben is megmarad és nem csalódunk egymásban.