Magyar múltunk gyöngyszeme

Csütörtökön a

Sas-palota teraszánál

felavatták annak a

márványtáblának a hű

mását, mely 1989-ben tűnt el, s

annak állít emléket, hogy 1798.

augusztus 26-án az egykori Fekete Sas

fogadó szálájában

először hangzott el színpadon magyar

szó Váradon. Az alkotáson az

eredeti szöveg olvasható, mely így

hangzik: "E városban, ez épületben,

a színpadon elhangzott első magyar

szó emlékére. 1798 augusztus 26.-

1898. augusztus 26. Hálás kegyelettel az

úttörők iránt, a Szigligeti-

Társaság

kezdeményezésére, Nagyvárad

város közönsége". Az

ünnepségen ugyanakkor

újdonságként egy

szemmagasságban elhelyezett, két

nyelvű, román-magyar bronzplakettet is

lelepleztek, mely a történelmi

eseményre hívja fel a

járókelők figyelmét. 

Rajtunk múlik  

Meleg Vilmos színművész

Himnusz szavalata után Sárközi

Zoltán önkormányzati

képviselő üdvözölte az

egybegyűlteket. Biró Rozália

alpolgármester arról beszélt, hogy

a színház

állandósulásának megbukott

tervétől miként jutott el

Várad lakossága odáig, hogy 1900

őszén három negyed

évszázados küzdelem után

kőépületben köszönthette

Thália szolgáit. Párhuzamot

vonva napjaink történésével,

úgy vélekedett: nem a véletlen

műve, hogy éppen ezekben a napokban

találták meg a restaurálás

alatt álló ingatlanban a 110 évvel

ezelőtt történtekre figyelmeztető

időkapszulát. Hangsúlyozta: csakis

rajtunk múlik, hogy vállaljuk-e a

kötelességünket, s mindent

megteszünk annak érdekében, hogy az

utánunk következő nemzedékek

is, szellemileg gyarapodva melegedhessenek magyar

színművészeink

tehetségének tűzénél.

Hajdu Géza színművész

az 1989 őszét elevenítette fel,

amikor "a nacionalista-kommunista politika

megbecstelenítette magyar nyelvű

színjátszásunk

úttörőinek magasztos

emlékét". Az 1798-as, illetve az 1898-as

eseményekre is kitért, magyar

múltunk gyöngyszemének nevezve

ezeket. Ugyanakkor sajnálatának adott

hangot, amiért nem lehetséges, hogy a 110

éves évfordulót a

felújított

színházépületben

ünnepeljék. Nem feledkezett meg a

színháztörténet

krónikásairól sem, s arra

kért bennünket: ne engedjük veszni

hagyni elődeink áldozatos

munkáját. A lélekemelő

rendezvény a Szigligeti Társulat

néhány tagjának kulturális

összeállításával

és a Szózattal zárult. 

Ciucur Losonczi Antonius