2010.08.26. 17:55
Magyar múltunk gyöngyszeme
<p>Nagyvárad- Sárközi Zoltán helyi<br /> tanácsos és a váradi<br /> RMDSZ-frakció<br /> kezdeményezésére csütörtök<br /> délután felavatták annak a<br /> márványtáblának a<br /> mását, mely a magyar<br /> színjátszás kezdeteire<br /> emlékeztet.</p>
Csütörtökön a
Sas-palota teraszánál
felavatták annak a
márványtáblának a hű
mását, mely 1989-ben tűnt el, s
annak állÃt emléket, hogy 1798.
augusztus 26-án az egykori Fekete Sas
fogadó szálájában
elÅ‘ször hangzott el szÃnpadon magyar
szó Váradon. Az alkotáson az
eredeti szöveg olvasható, mely Ãgy
hangzik: "E városban, ez épületben,
a szÃnpadon elhangzott elsÅ‘ magyar
szó emlékére. 1798 augusztus 26.-
1898. augusztus 26. Hálás kegyelettel az
úttörők iránt, a Szigligeti-
Társaság
kezdeményezésére, Nagyvárad
város közönsége". Az
ünnepségen ugyanakkor
újdonságként egy
szemmagasságban elhelyezett, két
nyelvű, román-magyar bronzplakettet is
lelepleztek, mely a történelmi
eseményre hÃvja fel a
járókelők figyelmét.
Rajtunk múlik
Meleg Vilmos szÃnművész
Himnusz szavalata után Sárközi
Zoltán önkormányzati
képviselő üdvözölte az
egybegyűlteket. Biró Rozália
alpolgármester arról beszélt, hogy
a szÃnház
állandósulásának megbukott
tervétől miként jutott el
Várad lakossága odáig, hogy 1900
őszén három negyed
évszázados küzdelem után
kőépületben köszönthette
Thália szolgáit. Párhuzamot
vonva napjaink történésével,
úgy vélekedett: nem a véletlen
műve, hogy éppen ezekben a napokban
találták meg a restaurálás
alatt álló ingatlanban a 110 évvel
ezelőtt történtekre figyelmeztető
időkapszulát. Hangsúlyozta: csakis
rajtunk múlik, hogy vállaljuk-e a
kötelességünket, s mindent
megteszünk annak érdekében, hogy az
utánunk következő nemzedékek
is, szellemileg gyarapodva melegedhessenek magyar
szÃnművészeink
tehetségének tűzénél.
Hajdu Géza szÃnművész
az 1989 Å‘szét elevenÃtette fel,
amikor "a nacionalista-kommunista politika
megbecstelenÃtette magyar nyelvű
szÃnjátszásunk
úttörőinek magasztos
emlékét". Az 1798-as, illetve az 1898-as
eseményekre is kitért, magyar
múltunk gyöngyszemének nevezve
ezeket. Ugyanakkor sajnálatának adott
hangot, amiért nem lehetséges, hogy a 110
éves évfordulót a
felújÃtott
szÃnházépületben
ünnepeljék. Nem feledkezett meg a
szÃnháztörténet
krónikásairól sem, s arra
kért bennünket: ne engedjük veszni
hagyni elődeink áldozatos
munkáját. A lélekemelő
rendezvény a Szigligeti Társulat
néhány tagjának kulturális
összeállÃtásával
és a Szózattal zárult.
Ciucur Losonczi Antonius