Keressük egymásban a jót!

A rendezvényt annak kapcsán szervezték, hogy január 31-én van a szaléziánusok rendjét alapító Bosco Szent Jánosnak (1815-1888) az emlékünnepe, aki az életét a szegény és elhagyatott gyermekek nevelésének, oktatásának és képzésének szentelte. A vasárnapi összejövetel a Posticum Ifjúsági Központ Szent Erzsébet kápolnájában lezajlott szentmisével kezdődött, melyen Rácz László atya köszöntötte az egybegyűlteket. Arra hívta fel a figyelmet: a keresztény hitet nem elég vallani, hanem élni és gyakorolni is kell. Don Bosco kedves és víglelkű, Istent szerető ember volt, aki képes volt arra, hogy túllépve a hivatalos kereteken, magához ölelje a kitaszítottakat, a szerencsétleneket, a jövő nélküli ifjakat. Őszintén, "nem dumálva, hanem cselekedve" összeszedte ezeket a fiatalokat és egy szeretetközösséget hozott létre, mert tudta, hogy a keresztény társadalom alapját ez kell képezze.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Prédikációjában Alois Sághy szalézi szerzetes, a Posticum Egyesület alelnöke arra emlékeztetett: Jézus az addig megszokott gondolkodási módot a feje tetejére állította, a sírókat, az üldözötteket és az éhezőket boldogoknak mondta. Azt hirdette: a sírókat megvigasztalja az Úr, akik nem erőszakosak, az igéret földjét kapják örökségül, a tiszta szívűek pedig meglátják Istent. A boldogság tehát maga az Isten, illetve ugyanakkor azonos azzal, amit Jézus is megélt. Krisztus ugyanis maga is üldözött volt, sírt, gyászolt és békességet szerzett, megtapasztalta, hogy Isten az ő életének boldogsága.

Kihozni a jót

A szentmise után a jelenlevők átvonultak a Posticum dísztermébe, ahol a különböző pedagógiai módszereknek a nevelésben játszott szerepéről tanácskoztak. Dr. Földes Béla főorvos, a Máltai Segélyszolgálat váradi munkapontjának vezetője azt emelte ki: az "én vagyok én" kijelentés semmit sem ér anélkül, ha nem tesszük hozzá a "te" szót is, vagyis hogyan együtt mit tudunk tenni. Ezután a meghívott osztrák szakember, dr. Bernhard Vondrasek kérésének eleget téve, a jelenlevő specialisták felvázolták, hogy milyen gondokkal küzd a hazai gyermekvédem, illetve szociális szféra, és közösen próbáltak megoldásokat találni. Dr. Bernhard Vondrasek arra emlékeztette őket: Don Bosco abban hitt, hogy bármilyen rossz is legyen valaki, létezik benne egy olyan "elem", ami keresi a jót. Ennek a jónak a megerősítésére kell tehát inkább helyezni a hangsúlyt, és nem a rossz tulajdonságoknak a kezelésére, mert szerinte így automatikusan megoldódnak a problémák. Ugyanakkor a pedagógiai módszereknek három tényezőre kell támaszkodniuk: a szeretetre, a racionalitásra és az önismeretre. A szociálpedagógus egy történettel is kiegészítette mondandóját, mely szerint egyszer részt vett egy olyan önkéntes munkacsoportban, mely arra volt hívatott, hogy az egyik német városban gyűjtse össze azokat az utcagyerekeket, akik falfirkákat készítenek. Ez meg is történt, ahelyett azonban, hogy megbüntették volna őket, egy hidat bocsátottak a rendelkezésükre annak érdekében, hogy kiéljék művészi hajlamaikat, vagyis ki tudják magukból hozni a jót.

Ciucur Losonczi Antonius