Könnyűzene, könnyű siker

A tavaly alakult Nagyváradi Szimfonikus Fúvós Zenekar az igényes szórakoztató zene tolmácsolását vállalta magára, amivel hiánypótló szerepet tölt be a váradi kulturális életben. A szórakoztatást a zenekar nemcsak a repertoárra tűzött zeneszámokkal, hanem a külsőségekben is vállalta. Ennek bizonyítéka volt a szerda esti koncert, amelyen Manyák Erik karmester humorban bővelkedő konferálási stílusa nem egyszer megnevettette a közönséget, de említhetem Székely István klarinétművész produkcióját is, aki a Megölt macska című darab szólóját macskamaszkban, a földön ülve adta elő.

Változatos program

A koncert változatos műsorának egyetlen közös vonása az előadott művek közérthetősége, könnyen követhető dallamvilága volt. A közismert dalok közül felcsendült Duke Ellnington Caravanja és Quincy Jones Soul Bossa Novaja, de  megszólaltatták Manyák Erik két kompozícióját, az elsőként felcsendülő Várad indulót és a németországi Thomann hangszeráruház tulajdonosának ajánlott Music Is Our Passion (A zene a szenvedélyünk) című darabokat is. Kellemes volt az Antoanela Isaiu által elővezetett Ragtime zongoraszóló, és ugyancsak szórakoztató volt az orosz tengerészek dala, a mexikói folkdal, a La Cucaracha, vagy a Watermelon Man című kompozíció is. A zenekar előadásán érzékelhető volt, hogy nemrég alakultak: a próbák során mindenki elsajátította saját szólamát, de az együttesnek még nincs egységes hangzása és ezen az esten a muszikusok próbálkozásai is rávilágítottak arra, hogy az improvizáció nem egy könnyű műfaj. Mindent egybevetve kellemes élményt nyújtott az együttes, melynek még ráadásra is futotta az erejéből, ami nem is véletlen, már csak azért sem, mert a közönség a tisztes de kiemelkedőnek korántsem mondható produkciót felállva tapsolta meg. Ezek után a váradi közönség gondolkozhat azon, miképpen fogja ünnepelni a fúvós zenekart, amikor az teljesen kiforrott művészi teljesítményt fog nyújtani.

Pap István