Következetesség és kitartás

Nagyvárad- Szerda délután a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány szervezésében a nagyvárad-újvárosi református templomnál folytatódott a helyi műemlék épületek emléktáblákkal történő megjelölése.

Rendhagyó módon énekkari szolgálattal kezdődött az e heti táblaavató ünnepség, majd Sárközi Zoltán, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány elnöke köszöntötte a megjelenteket. Arra hívta fel a figyelmet: az utóbbi négy évben több mint harminc műemléktábla került a helyére, illetve az utóbbi hónapban újraindított folyamat során eddig további öttel gazdagodott a város. A várad-újvárosi református templomra felhelyezett emléktábla egy régi adósságukat pótolja oly szempontból, hogy ebben a városrészben még igen kevés a táblák száma, de reményeik szerint ezt a hiányt pótolni fogják a közeljövőben. Hozzátette: céljuk, hogy a váradiakat minél inkább rávezessék a műemlék épületek ápolásának fontosságára. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: épp a táblaavató napján kellett feljelentsen egy gázszolgáltatót, mert a belváros házait eléggé ocsmány módon megrongálva próbálja a biztos haszon reményében a gázvezetéket úgy elhelyezni, hogy az ornamentikát se kiméli. „Ezek a táblák egyfajta felkiáltójelek kell legyenek ahhoz, amit mi az utóbbi négy évben, vagyis a városi RMDSZ-frakció próbált megtenni a műemlékeink megvédése érdekében, miközben Ilie Bolojan polgármester egyetlen táblaavatási ünnepségen sem volt jelen”, fogalmazott az alapítvány vezetője.

Cseke Attila szenátor, polgármesterjelölt azon meggyőződésének adott hangot: minden táblaavatónak megvan a maga sajátos jellege. Szerinte a várad-újvárosi templom táblája a következetességet és a kitartást szimbolizálja, ugyanis ez a templom időben elég sokáig épült: 1835-ben kezdődött az építése, és maga az épületrész 1853-ban került átadásra, s majd csak utána a két tornya 1870-71-ben. Tehát azt is mondhatnánk, hogy összesen 36 év alatt alakult ki a mai formája az ingatlannak. Ha az indokokat keressük, hogy miért tartott ilyen sokáig, azt kell látnunk, hogy olykor pénzhiány miatt álltak meg a munkálatok, 1836-ban tűzvész pusztított, aztán megint anyagi okokból, 1851-ben pedig árvíz is sújtotta Váradot, akadályozva ezen építkezés előrehaladtát is. „Azt hiszem, a mai táblaavató legfontosabb üzenete, hogy következetességgel és kitartással egy közösség ki tudott állni egy jó ügy mellett több évtizeden keresztül is, és tudta, hogy mit kell tennie akkor is, ha problémák vannak. Ha elindultunk tehát egy úton, napjainkban is mindig tovább kell menjünk ezen a céljaink elérése érdekében”-közölte a politikus.

Felújításra szorul

Herdeán Gyöngyi lelkésznő köszönetet mondott az alapítványnak, amiért immár egy emléktábla is jelzi, hogy a templom, melyért a várad-újvárosi református atyafiak elődei sokat imádkoztak és fáradoztak, műemlék. Körülbelül négy esztendeje kaptak egyébként értesítést Bukarestből arról, hogy a templomot műemlékké nyílvánították, amiért hálát adtak az Úristennek. Úgy vélte: fontos elgondolkozni azon, hogy miként visszük tovább az örökségünket, melyet elődeinktől kaptunk, s az Isten ránk bízott. Őseinktől kaptuk a téglákat, az Úrtól pedig a feladatot, hogy lelkekkel is töltsük meg az Isten házát. A tiszteletes asszony ugyakkor arról is beszélt: a műemlék templomuk felújításra szorul, ezért körülbelül egy éve az az imatémája az újvárosi református gyülekezetnek, hogy fel tudják újítani az ingatlant, illetve az az uniós pályázat, amit benyújtottak, meghallgatásra találjon azért is, hogy a jövő évfordulón egy felújított külsejű, de a régiek szeretetét hirdető templomot tudjanak ünnepelni, s hogy ezáltal erősödjön az a biztos tudat, hogy ha kaptuk valamit, tovább is kell adjuk.

A klasszicizmus korának legjelentősebb nagyváradi építménye az újvárosi templom, melyet 1835-ben kezdtek elépíteni, Szász József megyei főmérnök terve alapján. A templomot 1853-ra fejezték be, míg a tornyokat 1870-ben építették. A templom főhonlokzatának közepén, a négy dórfejes féloszloppal tagolt enyhén kiugró rizalitot hatalmas timpanon zárja le.

Ciucur Losonczi Antonius