Japán koreográfus

Kolozsvár felpörgetett állapotában mindent kínál, amit csak ki tud találni. Civil szervezetek gomba módra szaporodnak, és mindeniküknek bizonyítania kell létezésük értelmét.

Országunk „szenzációs” gazdasági vezetésének köszönhetően a hajdani Ecsetgyárban, nem csak a képzőművészek, de rendkívül értelmes, tényleg tenni akaró civilszervezetek is helységhez jutottak. Mint például Mihaela Panainte igazgató által vezetett Sala Mică Független Színház is. Nekik eddig is több, figyelemre méltó megnyilvánulásaik voltak. Amint elmondta, a nagybányai ATELIER színházi fesztiválon ismerkedett meg Hikaru Otsubo japán koreográfussal. Most találta alkalmasnak az időt, hogy Kolozsvárra hívja.

Ki Hikaru Otsubo?

Japánban az egyik legismertebb butoh előadója. Olyan butoh táncosok sorában tartják számon, mint Akazi Maro, Ushio Amagatsu, Kazuo Ohno.

Hikaru Otsubo két társulatot, a Butoh Company Tokyo valamint a Kortoh társulatot, hozta létre.

Maga a butoh tánc nem nagy hagyományokra tekint vissza. A második világháborút követő japán új életformájától eltérő gondolkodásnak táncformájából indul ki. A táncosok furcsa, groteszk, különös képi eszközökkel, rendkívül lassú mozdulatokkal dolgoznak. Ennek következében a butoh táncosnak tökéletes testi fegyelemre, bonyolult mozgástechnikára, rendkívüli hajlékonyságra és kifogástalan előadó-művészeti tehetségre van szüksége. Ellenben klasszikus balett felkészültségre nincs szüksége. Talán ennek is köszönheti, hogy Japánban elterjedt. Miután a japánok nagyon nagy része eljutott oda, hogy a világot is járja, a japán művészet mind vonzóbb lett. Köszönhető a nem éppen lebecsülendő japán ősi kultúra igen magas színtű megnyilvánulásának is.

Japánban a tömeg szórakoztatás térhódítása, mint több és több igénye arra is sarkallja az előadókat, hogy művészi területüket is szélesítsék. Amit tesznek, azt a nagyvilággal is megosszák, nem is sikertelenül.

Bizonyíték Hikaru Otsubo is megkezdte, és ma is folytatja a külföldi fellépéseit. Felfedezte az Amerikai Egyesült Államokat, majd Európa vezető nagyhatalmait. Köztük Párizst, mindenütt sikert aratva. 2003-ban Romániát felfedezi. Többszörösen visszatérő vendég Sepsiszentgyörgyön és Nagybányán, ahol a Nemzetközi „Műhely” Színházfesztiválon háromszor nyerte el a koreográfiáért járó díjat.

18 évi romániai fellépés- sorozat valószínű Hikaru Otsubot arra sarkallta, fogadja el Mihaela Panainte igazgató által vezetett Sala Mică Független Színház ajánlatát, és jöjjön Kolozsvárra. Ahol a Kolozsvári Magyar Opera vezetősége is belegyezett abba, hogy színpadán fellépjen az egyébként tényleg sajátos keleti értéket tartalmazó mozgás művész.

Az előadás előtt tartott sajtótájékoztatón megtudhattuk, Romániában bemutatott előadásai: A nagy fa álma, Egy állat csodálatos álma, Ikarosz, Pókháló, Shiraito – egy ragyogó fonal vagy a Hajlékony bíbor. Ezekből az előadásokból „Dream of Tomorrow” („A holnapi álom”)- címmel kollázs-előadást láthatott a kolozsvári közönség, amely bemutatja Hikaru művészetének fejlődését, koreográfusi szigorát, ugyanakkor kiválóan példázza a japán lázadó tánc, a butoh különös vizuális világát.

Az 50 perces előadás nem okozott csalódást. A művész, amit ígért, ahhoz tartotta magát. Semmi lazaság. Semmi rögtönzés. A színpadi tér tökéletes uralma, mely társult a mesterség magas fokú ismeretével.

Mondjak egy példát: én először láthattam Hikaru Otsubot, bármit tett volna színpadján, nem tudtam volna megmondani, jól csinálja a butoh táncot szakmai, technikai szempontból vagy sem. De volt egy mozdulat sora. Nevezetesen áll a színpad jobboldali, első felében, fehér trikójában, nagyon jól megválasztott zenei kísérettel. A teste mind jobban elkezd remegni, a feje és a talpa kivételével. Talán itt kezdődik a butoh tudománya, művészete.

Európai néző számára tudott újat és érdekeset bemutatni. Érdemes volt őt a kolozsvári közönségnek is élőben megmutatni.

Csomafáy Ferenc