Gúlafelújítás közös erővel

Nagyvárad- A Pro Liberta Partium Egyesület meghívására Váradon jártak a székesfehérvári Honvédség és Társadalom Baráti Körének képviselői. Dr. Görög István első alelnök adott exkluzív interjút honlapunknak.

- Mivel foglalkozik a Honvédség és Társadalom Baráti Köre Egyesület?

- A rendszerváltoztatás környékén a magyar honvédség ismertsége és elismertsége a magyar társadalomban viszonylag alacsony volt. Ezért Székesfehérváron, amely ősi katonaváros és a jelenkorban is szép számmal szolgáltak ott katonák, arra gondoltunk, hogy szükség volna a civil társadalom megnyerésére, és ehhez egy civil szervezet megalakítására. Így alakult meg 1994-ben a Honvédség és Társadalom Baráti Kör, direkt azzal a céllal, hogy a honvédség társadalmi támogatottságát erősítse, emellett pedig kutassa Székesfehérvár katona múltját, és igyekezzen a katonai múlt erényeinek bemutatására, illetve ennek megőrzésére.

- Hogyan jutottak el Doberdóba, illetve léptek kapcsolatba a váradi Pro Liberta Partium Egyesülettel?

- Az eltelt tizennyolc évben székesfehérvári katonaelődök történetének kutatása közben, a magyar királyi 17. számú honvéd gyalogezred történetének feldolgozása során jutottunk el Doberdóba. Ez az olaszországi, szent helyként tisztelt terület nem túl nagy, körülbelül 40-50 négyzetkilométert ölel magába. Az olvasó ezt úgy képzelheti el, mint egy kis középhegységet, melynek a legmagasabb pontja sem haladja meg a 140 métert. Ezen a területen az első világháborúban, 1915 nyara és 1916 ősze között rendkívül súlyos harcok dúltak, amelyben hét város nyolc ezrede vett részt, köztük a váradi székhelyű 4. honvéd gyalogezred. Ugyanakkor ennek a sok egységnek az egyik parancsnoksága, a 20. gyalog hadosztálynak a parancsnoksága szintén Váradon volt. Ezek az ezredek ezen a viszonylag kis területen egymást váltva, heti váltásban teljesítettek szolgálatot, így rendkívül szoros frontbarátságok alakultak ki. Ezeknek a feldolgozása során találkoztunk a 2000-es évek közepén a Pro Liberta Partium Egyesülettel, illetve akkor még ennek a kezdeményezőivel, a későbbi alapítótagokkal, a mai aktivistákkal. Ők tényleg nagy örömmel értesültek arról, hogy erre a 4. gyalogezredre mennyi tárgyi emlék utal. Közös kutatásokat folytattunk, ezek eredménye lett az, hogy itt Nagyváradon megjelenhetett a közös kutatásról szóló kiadvány, amit 2011 márciusában sikerült bemutatnunk. Az egyesület Sárközi Zoltán vezetésével számos előadást, konferenciát szervezett, illetve két esetben a doberdói területre irányított kegyeleti emlékutat.

Emlékgúla

- Hogyan született meg a váradi emlékgúla felállításának ötlete?

- Ezeken az együttműködési aktusokon fogalmazott meg, hogy valamit tenni kellene annak érdekében, hogy Váradon is örökítődjön meg az első világháborúra történő emlékezés, tehát álljon egy emlékmű. A Pro Liberta Partium Egyesület úgy gondolta, hogy akkor volna a leghitelesebb, ha azt az emlékművet állítanánk fel, amit Kratochwill ezredes 1918-ban eltervezett. Természetesen mi azt pontosan nem tudhatjuk, hogy ő mire gondolt, de amit megvalósított, az lényegében négy gúla, amelyek az egykori harcszíntereken láthatóak. Ezeknek a mintájára alakították ki az itteni emlékművet, amit nagy boldogsággal szemléltünk meg, és őszinte elismeréssel tisztelgünk ennek a csodálatos szervezetnek, amiért ezt meg tudta valósítani.

- Milyen közös terveik vannak?

- Emlékezetes, hogy az első világháborúban négy olyan területi egység volt, ahol rendkívül súlyos harcokat vívtak ezek a közös egységek. Ezekből háromnak a megjelölését ma is szinte eredeti állapotában lehet megtalálni, köszönhetően az olaszországi Alpini Egyesületnek és az Isonzó Baráti Körnek, valamint a szlovéniai önkormányzatnak. Nova Gorica határában található a San Gabriele magaslat, ami 1917-ben kulcsfontosságú terület volt, rendkívül véres harcok helyszíne. Ennek a megörökítésére szolgált a negyedik gúla, amelyik ott kint elhelyezésre került, ennek viszont ma már csupán a darabjai vannak meg. Azon dolgozunk, hogy 2013 nyarára, tehát a háború befejezésének 95. évfordulójára el tudjuk végezni ennek a gúlának a közös felújítását. Öröm számunkra, hogy a szlovéniai partnereink megtalálták a terület tulajdonosát, és úgy néz ki, hogy különös bürokratikus akadályai nem lesznek a közös erőből történő felújításnak.

Ciucur Losonczi Antonius