Az Erdélyi Művészeti Központ kolozsvári kiállítása

Sepsiszentgyörgyön, 2012 szeptemberében, a Székely Nemzeti Múzeum legfiatalabb, új részlege, az Erdélyi Művészeti Központ alakult meg. Kolozsváron a Minerva Művelődési Egyesület kiállító termeiben tekinthette meg- a festmények, grafikák, szobrok, textilmunkákból álló- kiállítást a szép iránt érdeklődő közönség.

A nagy érdeklődést kiváltó kiállítás törzsanyagát a Székely Nemzeti Múzeum keretében működő Gyárfás Jenő Képtár törzsanyaga képezte, valamint azok a művészeti alkotások, amelyeket a rangos központ a megalakulása után kapott, közöttük kolozsváriaktól felajánlott festmények is.

Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke a megnyitót felvezető beszédében afeletti örömét fejezte ki, hogy ezt a rangos anyagot, az együtt- működésnek köszönhetően kiállíthatták. A kiállítást és az Erdélyi Művészeti Központ létrehozását sokan támogatták. Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma biztosította a működési költségeket.

Debreczi János Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa nevében elmondta, az Erdélyi Művészeti Központ számunkra különös jelentőségű. Megalakulása időszerű és hiánypótló feladatot old meg.

A kiállítást méltató beszédében Kántor Lajos műkritikus többek között a következőket mondta: „Szavakba kell foglalni, hogy mi előzte meg, mi tette lehetővé ezt a kiállítást a kolozsvári Minerva Művelődési Egyesület termeiben, ahol az EMüK, vagyis az Erdélyi Művészeti Központ bemutatkozhat, bemutatkozik, mint a sokaktól annyira várt összefogás talán történelminek mondható jelenkori példája; amely ebben a formájában túlmutat a képzőművészeti ünnepen. A sepsiszentgyörgyi Képzőművészeti Múzeumnak a Gyárfás Jenő Képtárban őrzött újkori kincseiből láthatnak most egy minőségi, 20. századi válogatást, kiegészülve közelmúltbeli adományokkal, köztük a csak pár napja az EMüK számára felajánlott kolozsvári festményekkel. A befogadó és kezdeményező intézmény, a Kós Ká­roly építészi álmát őrző Székely Nemzeti Múzeum, szélesre tárva a kapukat, az Erdélyi Művészeti Központ ügyintéző gazdája, egy új fórum kialakítója lett. És most a tágan értelmezett Erdély, Belső-Erdély és a Székelyföld, a Partium és a Bánság képviselteti itt magát; csupán azt sajnálhatjuk, hogy ezekben az ünnepi órákban nem lehetnek jelen e kitűnő művészeti munkák megalkotói, minthogy a bemutatkozó tárlat szervezőelveként fogadta el a kuratórium a már közülünk eltávozottak képviseletét. Szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy az EMüK gondolatának, az erdélyi magyar képzőművészet modern múzeumi összefogásának bizonyára legkitartóbb hirdetője, Jakobovits Miklós is belefér ebbe a keretbe, mert ő is már a túloldalról figyelheti ezt az örömhozó sereglést.”

Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója kifejezte örömét, hogy mekkora közönség „kíváncsi” az ők kezdeményezésükre. Amint elmondta összerdélyi közgyűjteményt szeretnének létrehozni. Összerdélyi programban gondolkoznak. Mert az erdélyi magyar képzőművészet megérdemli, hogy önálló központja legyen. Feltette a kérdést, mi lesz azokkal a művészeti alkotásokkal, illetve Erdélyhez kötődő művekkel, melyeket a második világháború után alkottak?

Vagy azokkal az alkotókkal, akik a szocializmus idején elhagyták az országot? Intézményük a modern kortárs képzőművészetre fókuszál. Az EMüK célja a második világháború utáni modern és kortárs erdélyi képzőművészek tárgyi emlékeinek összegyűjtése és bemutatása.

A kiállítást az ország különböző városaiban szeretnék bemutatni (!). Bukarestben a Balassi Intézet fogadja ezt a kiállítást.

A kiállításon 35 művész, 57 művészileg nagyon értékes alkotása tekinthető meg. A művészek nevét, a kiállításon bemutatott alkotását, méretekkel együtt, a kiállítás katalógusában feltüntették. Mindenik neve közismert, ami azt is bizonyítja, milyen rendkívüli értéket jelent a múzeum számára. De művészi mondanivalójuk is hasonló értéket képvisel.

Csomafáy Ferenc