Nyilatkozat: válasz egy farizeusi közleményre

Azzal kezdem, hogy 2013. március 27-én megjelent nyilatkozatomért nem számítottam dicséretre, sem pedig gyors intézkedésekre, hisz egyháztagjaink már megszokhatták választott tisztségviselőik, illetve a különféle bizottságok aluszékony reagálását, a dolgok elkendőzését. Arra viszont számítottam, hogy egy gyűlölködéstől mentes, valaki által felvállalt állásfoglalást fogok kapni a felvetett problémák megoldására  nézve. Sajnos nem így történt, hanem „a jog és igazság, valamint a  türelmes szeretet útján, a békesség  kötelékében” továbbra is falaznak  a vétkeseknek, a közlemény aláírását sem vállalva, elbújva egy nagyon régen nem jelentkező „Tájékoztatási Szolgálat” háta mögé!

Ugyanakkor, naiv módon, azt gondoltam, hogy például a megtört, kiszolgáltatott hegyközújlaki egyháztagok legalább mentesülnek attól a  megaláztatástól, hogy húsvét szent ünnepén az úrvacsora szentségét az az Orbán Zoltán szolgáltassa ki, aki kisemmizte  őket. Tudtommal nagyon kevesen kívántak részt venni a szertartáson, többen pedig  elmentek más gyülekezetekbe, nehogy az a lelkész oldja fel őket bűneik  alól, aki sokszorosan vétkezett.

Tudomásukra hozom, hogy igenis türelmetlen vagyok akkor, amikor a  2012 októberi panaszra a mai napig sincs határozat, sőt közben újabb, nagyon súlyos, az egyházközség létét veszélyeztető vagyonkárosodási  panasz fogalmazódik meg, melynek ahelyett, hogy a kivizsgálás egyáltalán elkezdődjön, rögtön három havi halasztást szabnak ki. Igenis türelmetlen vagyok akkor, amikor csak a vak nem látja, hogy  folytatódik az elodázás, a szőnyeg alá söprés, de legfőképpen a  bűnösök védelmezése, nehogy más is kiderüljön, vagy esetleg mások is  felelősek legyenek a különféle ügyekben. Írják (sajnos nem tudom, kik, mert nem vállalják névvel a közleményt), hogy az egyház vezetősége  nem hajlandó tudomásul venni a Nagy Sándor elleni vádamat. Nem  hallottak Önök a „hivatalból való eljárás” elindításának gyakorlatáról? Mert hiába írják, hogy bulvárlapok cikkei alapján nem indíthatnak  fegyelmi eljárást, hiszen ez az újság, hasonlóan a Bihari Naplóhoz, rendőrségi közleményt tett közzé. Gondolom, hogy a Bihari Naplót nem  tartják bulvárlapnak, mivel olykor rendőrségi híreket is közöl! Minden  bizonnyal Nagy Sándor nagykárolyi esperes úr ügyében, a február 5-i  közlemény után megindult a tisztára mosás procedúrája, mivelhogy  aktív megyei tanácsos, RMDSZ-listán nyert mandátumot, illetve  bizonyított titkosrendőrségi (gyengébbek kedvéért szekus) múltjára való tekintettel az ügyet zárolhatják. Feltételezhető, hogy illetéktelen védelmezői erre  várnak, vagy már tudják is a végkifejletet. Máskülönben fent említett személy nevéhez fűződik az elhíresült gencsi  ügy is, melyben hathatós hozzájárulásával próbálta menteni az azóta palástjától megfosztott helyi lelkészt.

Ami Ambruzs Ferenc viselt dolgait illeti, nem kell mást csinálni, minthogy elővenni a Reform Kft. felszámolásának dokumentumait, melyek magukért  beszélnek. Ugyanakkor említésre méltó még, többek  között, egy lelkipásztorunk kálváriája, aki lakását veszítheti el, a nevezett személy ámokfutásának következményeként. Még az RMDSZ  is meghátrált a 2012-es  parlamenti választások alkalmával, amikor  Csűry István püspök úr ajánlására Ambruzs Ferencet indította  parlamenti képviselőjelöltként a belvárosi körzetben. Miután bizonyos  tények, illetve lelkészek rosszallásai jutottak el hozzájuk, az indulását  ugyan nem törölték, de a Nufărul-Velence körzetbe helyezték át, amelyből bejutási esélye nagyon is csekély volt…

Ami az én fegyelmi bizottsági póttagságomat illeti, arra szeretném  felhívni az illetékesek figyelmét, hogy a fegyelmi bizottság  megalakulása óta, amikor nem volt szavazati jogom, mert minden  rendes tag jelen volt, nem hívtak gyűlésekre, mert a póttagokat csak akkor hívják be, ha a rendes tag előre jelzi, hogy nem tud részt venni egy ülésen. Személy szerint pedig én a póttagok közül is póttag vagyok.

Ha Önök úgy gondolják, kérem a közlemény íróját (vajon ki lehet?), jelentsen fel a Fegyelmi Szabályzat IV. rész, 1. fejezet, 30. paragrafusának e. és  f. pontjai  alapján. Tudatom Önökkel, hogy  szívesen, egyenes derékkal állok a fegyelmi bizottság elé. A bizonyítékok Önöknél is megvannak, tehát nem vádaskodtam alaptalanul, ami pedig „az egyház tekintélyének a rombolását” illeti, nagyobb rombolást, mint  Önök, „a békesség kötelékében”, a vétkesek és cinkosaik védelmével, nem okozhattam. Éppen itt az ideje, hogy lehetőleg jóvátegyék mulasztásaikat! Zárom soraimat, várva az igazság kiderítését és azt, hogy az Önök „rendje és menete szerint” hozzák meg döntéseiket. Tartok azonban tőle, hogy egyes esetekben ne túl későn tegyék…

Igen, „türelmetlen” vagyok, de türelmetlenségemet pillanatnyilag  félreteszem, bízva bölcsességükben. Ezennel türelmesen várok, egy  ideig…

Nagyvárad, 2013. április 3.

Orbán Mihály egyháztag, presbiter