Annette Lowman: „Ez egy nagy találkozás lesz”

A péntektől vasárnapig tartó nagyváradi Posticum Dzsesszfesztivál sztárvendége Annette Lowman amerikai dzsesszénekesnő. Több kontinenst átölelő pályájáról, nagyváradi fellépéséről kérdeztük.

- Mi volt az oka annak, hogy a nyolcvanas években Európába költözött?

- Az, hogy Párizsba költöztem 1983-ban, egy pillanatnyi döntés nyomán történt…találkoztam egy párizsi párral Washingtonban, ahol egy bárban énekeltem és nekik nagyon tetszett a hangom, úgyhogy javasolták, költözzek Párizsba, mert ott sok lehetőség nyílik a hozzám hasonlóknak…akkor nem sikerült meggyőzniük, viszont hat hónappal később ismét találkoztam velük egy egész más helyen, ahol előadták ugyanazt. Röviden: eldöntöttem, hogy Párizsba költözök…igazi kihívás volt, már csak azért is, mert nem beszéltem franciául és a francia kultúráról sem tudtam semmit. De megérte, mert hirtelen felfedeztem, hogy Amerika nem a világ, csak egy ország…

- Hogyan találkozott Vukán Györggyel?

- Archie Shepp ügynökével, Wim Vigttel dolgoztam, általa kerültem kapcsolatba Vukán Györggyel és a Szuper Trióval. Nem ismertük egymást, de a koncert csodálatos volt, olyan volt velük énekelni, mintha egy varázsszőnyegen utaznék…hát így kezdődött.

- Milyen volt előadni 1991-ben a Missa ad Dominum Christum című, Vukán György által írt misét, melyet II. János Pál pápa tiszteletére mutattak be a Margit-szigeten?

- Te jó Ég, az a koncert csodálatos volt! Amikor György felhívott Párizsban és megkérdezte, hogy tudnék-e írni négy éneket II. János Pál pápának, azt hittem, viccel. Mivel én nem vagyok egy templomba járó ember, vonakodtam elfogadni az ajánlatot. Akkor azt mondta, írjak csak valami pozitívat. Végül is megcsináltam – és egy hihetlen koncert let belőle…el kell mondanom, hogy a mérete megfélemlített – de minden jól ment.

- Járt Magyarországon 1991 óta?

- Sajnos nem jöttem vissza, pedig szerettem volna… Budapest egy csodálatos város.

- Mit gondol, milyen érzés lesz húsz év után ismét elénekelni?

- Már alig várom, hogy Romániába látogassak és énekeljek ott. Ez egy teljesen új terület számomra. Alig várom ezt a koncertet. Bízom benne, hogy az eltelt húsz év gazdagabbá és mélyebbét teszi a tapasztalatot. Ez egy nagy találkozás lesz.

- Milyennek emlékszik Európára a 80-as és 90-es évekből?

- A legjelentősebb benyomásom Európáról az volt, hogy hirtelem egy olyan világba kerültem, ahol az emberek ki tudják kapcsolni a kompetitivitásukat és képesek egyszerűen csak lazítani. Remélem ez még mindig így van. Annyi sok olyan emberrel találkoztam, akik szellemileg, érzelmileg és zeneileg tápláltak. Az emberek hallgattak…Persze más előnyök is voltak, mint például az eltérő kultúrák ételei és italai. Szerettem Párizst…ez egy életre szóló kaland volt. Nagyon szeretnék visszaköltözni Európába, ha megfelelő lehetőségem lenne rá.

- Mit fog még előadni?

- Az életemnek e szakaszában zenei mesélőnek tartom magam…Szeretem elénekelni a remény dalait, és olyan dalokat melyek nyomán az emberek nevetnek, álmodoznak vagy olykor sírnak. Ilyen például a “The Work Song” (Nat Adderley and Oscar Brown, Jr.). A régi dzsessz sztenderdeket is nagyon szeretem…A tavaszi dalokat…„Itt a tavasz” – a többi legyen meglepetés.