Sikert és palacsintát remél Harsányi Gábor

A Bihar megyei RMDSZ támogatásával az NMD és a Mandala Dalszínház szervezésében zajló II. Nyári Szabadtéri Színházi Fesztivál harmadik várszínpadi előadására kerül sor augusztus 10-én.

Ezúttal Vadnai László-Rejtő Jenő-Vaszary Gábor Régi pesti kabaréjának tapsolhat a közönség. A kiváló szereposztást felvonultató produkció egyik prominens személyisége, Harsányi Gábor készségesen nyilatkozott szerkesztőségünknek.

Igazi egymásra találás

– Művész úr, járt-e már Nagyváradon? Ha igen, akkor milyen előzetes benyomásokkal érkezik ismét tájainkra, ha pedig nem, akkor milyen várakozás él önben?

– Nagyon régen, még Ceauşescu idején a Thália színházzal léptünk fel Nagyváradon. Most is emlékszem rá, mekkora élmény volt a közönség szeretetében lubickolni annak ellenére, hogy erős megfigyelés alatt tartottak bennünket. Igazi egymásra találás volt az a közönséggel, ezer szál, ezer titkolt gondolat jött át minden elhangzott mondaton. A nagyváradi közönség színházértő és -szerető publikum, ezért mindent megteszünk, hogy egy felejthetetlen estét szerezzünk a számukra.

– A Régi pesti kabaré mennyiben garancia a sikerre?

– A színre kerülő darabok örök értékűek, a magyar kabarétörténet nagyjai írták. Nem véletlenül veszik elő évről-évre, és viszik színpadra a színházak. Én örököltem például a Latabár játszotta szenes ember szerepét. Ez egy fetrengős, röhögős jelenet. De ilyen az egész előadás, ami a szerzőgéniuszok zsenialitása, hogy minden korban megvan a maguk üzenete.

– Ön nemcsak játszik, de „okít” is, létrehozta az ön nevével fémjelzett színitanodát. Ez a stúdió mégsem kimondottan színészképző…

– Ez egy tehetségkutató, kommunikációs stúdió. Lényege, hogy nem kifejezetten színészképző, sokkal inkább az életre nevel, azokat a visszahúzódókat, vagy éppen hiperaktívakat segíti, akikben benne van, hogy magasabb fokon fejezzék ki érzéseiket, gondolatukat a világról. Nem kizárólag a színjátszásra fókuszálunk. Végzettjeink ott vannak a médiában, stúdiókban, a társadalom különféle szegmenseiben.

Pesti srácok

– Az ön díjai között matatva nagyot csettintettem látva azt, hogy már két alkalommal érdemelte ki a Jászai Mari-díjat, emellett Érdemes Művész. De azzal, hogy 2003-ban a XXI. század Magyar Drámájáért Alapítvány vígjátékíró versenyének a győztese, nem tudtam mit kezdeni.

– Ez arról szól, hogy adnak egy témát, amit huszonnégy óra alatt jelenetté kell gyúrni, ha úgy tetszik megírni, és ugyanakkor színpadon előadni. Az ön által említett másik két elismerés mellett, hadd említsem meg, amire igen büszke vagyok, az ’56-os Emlékérmet. Ezt a Pesti srácok című ’56-os eseményeket megidéző musicalemért kaptam. Megpróbáltam ezt a témát úgy feldolgozni, hogy a történelmi sztori szórakoztató, de ugyanakkor vérfagyasztóan reális legyen. Abból indultam ki, hogy a 8. kerületi suhancok bandákba verődve verekednek egymással, aztán a forradalom a barikád egyazon oldalára állítja őket. Ezt a nagy sikerű előadást szeretnénk Nagyváradra, sőt egy erdélyi turnéra is elvinni.

– Ezennel a szervezők oldalára dobtuk a labdát, rajtuk áll, hogy a Pesti srácok városunkba is eljöjjenek. Végül egy könnyedebb és bizalmasabb kérdés. Kedves feleségétől tudjuk, ön szeret jókat enni, ezen belül kedvenc étele a palacsinta. A nagyváradi előadás után, ha meghívnák vacsorázni, szíve szerint milyen menüt állítana össze?

– Egy erdélyi fatányérost, azt mindenképpen, a váradi dombokon érlelődött finom borból is szívesen innék egy pohárkával. És hát, megkóstolnám a palacsintát.

D. Mészáros Elek