Két életstílusból lehet a jobbat választani

Nemrégiben volt éppen tíz esztendeje, hogy az érmihályfalvi Rekab Egyesület foglalkoztatási központot hozott létre hátrányos helyzetű gyerekeknek. Az eltelt idő eredményeiről, további mindennapjaikról tudakozódtunk az évforduló apropóján.

Rékáb a beerótbeli Rimonnak fia, az a bibliai ősatya, akiről a romák úgy tartják, az élet jó dolgaira nevelte őket, ezért tisztelik. Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt hetekben megalapításának éppen tizedik évfordulóján túllépő, hátrányos helyzetű gyerekek érmihályfalvi foglalkoztató központja a Rekab nevet kapta. Legutóbb nyolc esztendeje foglalkoztunk nagyobb lélegzetű írásban az egyesület munkájával, és aki azóta nem látott-hallott róluk, az rá sem ismerne a Dihenes városrész Zrínyi Miklós utcájában működő intézményre. Nem túlzás az intézmény szó használata, hiszen a kezdeti egy épület mellé újabbak "nőttek", sőt, saját sportpályájuk is van már, és a kezdetihez képest mintegy hatszor annyi gyerekkel foglalkoznak. De haladjunk csak sorjában. Az egyesület igazgatója Szabó András baptista lelkipásztor, aki féltucat gyülekezetben is szolgálva osztja be idejét, 14 esztendeje került Érmihályfalvára. Felesége, Tímea akkor éppen szakdolgozatát írta a hátrányos helyzetű gyerekek életkörülményeiről, nevelésük, felzárkóztatásuk esélyeiről, lehetőségeiről. Felmérést készített, mely lesújtó eredményt hozott, ugyanakkor abban mégiscsak segített, hogy meghozták döntésüket: lépniük kell.

Hollandiai támogatók

A tettek mezejére lépve elsőként is imádkoztak, majd az említett címen hollandiai segítséggel megvásároltak, utána egy fél éve alatt rendbe tettek egy házat. Ez anyagi és kétkezi segítséget is jelentett, illetve jelent a mai napig is, hiszen kizárólag külföldi támogatásból tartják fent magukat, az államtól semmit nem kapnak, a Helyi Tanács az adók elengedésével segíti őket (a képviselő-testület februári ülésén hozta meg egyhangúan erre vonatkozó újabb döntését - szerz.megj,). Az egyesület nincs az egyházhoz kötve, önállóan működik, és olyan hollandiai támogatóik is vannak, akikről azt sem tudják kik, de mindez annak a bizalomnak a megnyilvánulása, ami arra vezethető vissza, hogy a támogatásokat átláthatóan és arra költik, amire kapják, fejtette ki Szabó András. Nagyon is ismert önzetlen támogatójuk évek óta ellenben Areke Wigmans, akit 2010-ben a város díszpolgárává avattak, ám a hölgy rendkívül szerény, az akkori ünnepségen való részvételre is alig lehetett rávenni, a nyilatkozatoktól pedig éppenséggel ódzkodik, inkább a tettek embere.

Szociális látlelet

A Rekab egy foglalkoztatási központ, ahová első osztálytól kezdődően járnak a gyerekek iskolaidő után, ott ételt kapnak, alkalmazottak és önkéntesek foglalkoznak velük leckekészítés, kikapcsolódás során, van lehetőség sportolásra, klubtevékenységre, tisztálkodásra (aminek módjára sokszor ugyancsak meg kell tanítani egynémely gyereket), este azonban ki-ki hazatér. Eleinte 12 gyerek járt hozzájuk, ma 70. Először csak I.-IV. osztályosokban gondolkodtak, de az évek múlásával látták, hogy a folytatásban is szükség van rájuk, így akár az érettségiig, sőt, azon túl is mögéjük állnak, ám "menet közben" nem lehet beszállni, csak az iskolakezdéskor. Az említett 70 gyereknek 75%-a roma, és jellemzően egész családjuknak szüksége lenne a támogatásra. A városban még legalább két ilyen intézményre lenne szükség ezen, a Dihenesen és a dihenesieknek működőn kívül, mondta Szabó András, ezzel mintegy látleletet is adva a város súlyos szociális helyzetéről. Ahhoz, hogy egy gyerek bekerüljön a Rekabhoz, vállalnia kell, hogy rendesen járni fog iskolába, és átesik egy nem túl bonyolult "képességvizsgán", de jelentkező sokkal több lenne, mint amennyi a kapacitás. Szabó András szerint ezzel serkentik a gyerekeket a tanulásra, arra, hogy ne kövessék szüleik példáját, akik 2 - 3 osztály átbukdácsolása után felhagytak a padok koptatásával. A gyerekekkel korosztályok szerint foglalkoznak az alkalmazottak vagy az önkéntesek, külön termekben, a tevékenységüket illető pozitív visszajelzések pedig nem csak a tanügyi, de városvezetési és egészségügyi vonalon is érkeznek.

Egy álom megvalósulása

A gyerekek számának gyarapodása infrastrukturális bővülést is jelentett, ennek megtapasztalására körbe is jártuk a birtokot. A 10 éve vásárolt területet azóta megduplázták, épületük pedig könnyűszerkezetes építkezéssel már háromszor annyi van, mint korábban. A raktárul és műhelyül szolgáló épületek melletti óljából a Pali nevű kutya jámborul figyeli udvari sétánkat, ő most pihen, hiszen éjszaka van szolgálatban. A két tanulási időszak közötti szünetüket töltő gyerekek zsibongva lepték el az udvart, hintázva, kerékpározva mulatva az időt. A birtok végében két külön elkerített sportpálya van, az egyikben a lányok labdáztak, a távolabbiban pedig a fiúk alakítottak sebtében két csapatot, és máris kapura törtek a focisták. A pályák fölött háló tartja vissza a szomszédba kívánkozó labdákat. Az otthon létrejötte egy álom megvalósulása, mondta Szabó Tímea, aki bevallása szerint már gyerekkorában nagyon fogékony volt a nehéz sorsok iránt. Azóta már megtanulta, hogy a világot nem lehet megváltani, de nagyon sokat lehet segíteni az arra rászorulókon, például a Rekab-ban végzett munkával. Kérdésünkre, hogy milyen nehézségekkel szembesül, sebtében nem is tud felelni, talán a kulturális és mentalitásbeli különbözőségek jelentenek gondot, de azok kezelése is megtanulható.

A legfájóbb büntetés

Nem csak a gyerekekkel foglalkoznak a Rekab-nál, de időnként a felnőttekkel is, akik például írni-olvasni tanulnak, esetleg varrni is az asszonyok. Napi kapcsolatban vannak a családokkal, de azt például már megtanulták, hogy adományokat, csomagokat, ruhákat nem osztanak nekik, abból csak a gubanc van. A gyerekek az egyesületnél kapnak ruhát, még mosnak is rájuk. A gyerekek az egyesületnél jó helyen vannak, ennek ők is tudatában vannak, és, ha valaki megszegi a szabályokat, annak a büntetése: adott ideig nem mehet a Rekab-hoz! Közösen ülik meg az ünnepeket (karácsony, húsvét, anyák napja, gyereknap), évente egyszer pedig közös születésnapot tartanak.

Szabó András és felesége a következőben látja a Rekab célját, ami egyben az ő vágyuk is: a pártfogolt gyerekek fejlődjenek, tanuljanak, és emelkedjenek ki az őket körülvevő közegből. Két életstílust látnak, egyet környezetükben, egyet az egyesületnél, és amikor oda kerül a sor, remélhetőleg majd a jót választják.

Rencz Csaba