Galántai táncok a filharmóniában

A csütörtök esti hangverseny Kodály Zoltán Galántai táncok zeneművével indult, majd Henryk Wieniawski 2. d-moll hegedűverseny, op. 22; Claude Debussy Egy faun délutánja és Maurice Ravel La Valse zenekari költeménye előadásával zárult.

Csütörtökön egy újabb nagyszerű zeneélményben részesült a Nagyváradi Állami Filharmónia Enescu–Bartók hangversenytermét megtöltő közönség, hiszen olyan zeneműveket hallgathattunk meg, melyek egyrészt csak ritkábban vannak a filharmónia műsorára tűzve – lásd Kodály Galántai táncok –, vagy amelyek igazi gyöngyszemei a zeneirodalomnak. Az est karmestere a Németországban élő Gábor Ferenc volt, akinek néhány napi próba után sikerült a zenekarral, az előadóművészekkel „az összhangot” megteremtenie, mely végig kísérte az egész koncertet. Személyében egy nagyszerű dirigenst ismerhettünk meg. A hangverseny végén s közönség hosszan ünnepelte a nagy tudással rendelkező dirigenst.

Csütörtök este elsőként Kodály Zoltán (1882–1967) Galántai táncok című művét hallgathattuk meg a váradi szimfonikus zenekar tolmácsolásában. Kodályt gyermekkori emlékek fűzték Galánta városához, ahol hét évig élt. 1933-ban a Budapesti Filharmóniai Társaság fennállásának nyolcvanéves évfordulójára írta ezt a zeneművet, melyben a galántai cigánynóták dallamait választotta nagyzenekari feldolgozása tárgyául. Sokan voltunk azok, akik régóta várják azt, hogy Kodály-művek is felcsendüljenek a filharmónia hangversenyein, s ez most megtörtént. A nagyváradi közönség hosszan tartó tapssal köszönte meg a zenekar és a karmester együttműködésének gyümölcseként elhagzott Kodály-művet.

A következő zenemű, mely elhangzott, egy ugyancsak nálunk ritkábban játszott szerzemény volt. Henryk Wieniawski (1835–1880) 2. d-moll hegedűverseny, op. 22 hangzott el. Wieniawski az első zeneórákat édesanyjától kapta, nyolcévesen már a Párizsi Konzervatórium diákja, 12 éves korában jelenik meg az első műve a Grand Caprice Fantastique, és 15 éves korában már koncertkörutakra indul. Hosszú ideig élt Szentpéterváron, ahol az Orosz Zenetársaság zenekarát és vonósnégyesét vezette. A csütörtök este felcsendült 2., d-moll hegedűverseny, op. 22-t 1862-ben Szentpéterváron mutatták be, Anton Rubinstein vezényletével, mely egyébként a zeneszerző egyik legnépszerűbb alkotása is. Az est szólistája Zalai Antal magyarországi hegedűművész volt, aki a maga módján visszatérő vendégművésze a filharmóniának, hiszen a tavaly is fellépett Nagyváradon. Kitűnő hegedűjátékát mindenki nagyra értékelte. A közönség nagy tapsa az elismerést jelentette, melyet Zalai Antal azzal köszönt meg, hogy ráadásként Paganini 16 caprice hegedűszólóját adta elő.

Egy faun délutánja

A szünet után egy igazi remekmű, Claude Debussy (1862–1918) francia zeneszerző Egy faun délutánja című zenei darabja csendült fel. Debussy zeneművét 1894. december 22-én mutatták be, mely akkor olyan lelkes fogadtatásban részesült, hogy a bemutató napján meg kellett ismételni az előadást. A zenemű sikeres előadásához nagyban hozzájárultak a nagy tudású váradi fuvolaművész, a filharmónia művészeti igazgatója, Foica László fuvolaszólói, az oboaszólót egy ugyancsak zenekari tag, Gáti Sándor tolmácsolta nagyszerű érzékkel. Mindezt tetézte a szimfonikus zenekar kitűnő játéka és a már említett karmester, Gábor Ferenc robbanékony dirigálása, a közönség nagy örömére.

Ravel szerzeménye

Az estet a francia zeneszerző, Maurice Ravel (1875–1937) a La Valse zenekari költeményének előadása zárta, a zeneszerző 1920- ban mutatta be zenekari darabját. A mű eredetileg balettnek készült. A zenei előadói tudást megkövetelő zenekari költemény elhangzása újra előtérbe hozta a nagyváradi szimfonikusok nagy zenei tudását, a különböző szólamok közötti nagyszerű együttműködést. Az előadás végén a hangversenyen jelen lévők ütemes tapssal köszönték meg az előadás főszereplőinek a nagyszerű estet, melyet újfent átéltünk csütörtök este.

Dérer Ferenc