Apa és fia újra együtt a pódiumon

A filharmónia múlt heti hangversenyének mindhárom műsorra tűzött darabjában a hegedű volt a szólóhangszer. C. Saint-Saëns-, Maurice Ravel- és Ny. Rimszkij-Korszakov-művek csendültek fel.

A karmester ezúttal Romeo Rîmbu, a Nagyváradi Állami Filharmónia állandó dirigense volt, a szólista pedig a fia, Remus Rîmbu fiatal hegedűművész, így apa és fia újra együtt szerepeltek a filharmónia pódiumán.

Csütörtök este alkalmunk volt meghallgatni a még konzervatóriumi tanulmányai kezdetén lévő Remus Rîmbut, a bécsi konzervatórium másodéves hallgatóját, aki nem először lép fel a váradi filharmonikusokkal és karmester édesapjával.

Elsőként Camille Saint-Saëns (1835–1921) francia zeneszerző Bevezetés és rondo capriccioso (op. 28) című műve hangzott el, ez a komponista egyik legnépszerűbb darabja. Camille Saint-Saëns zenei tehetsége igen korán nyilvánvalóvá vált, hároméves korában már megírta első zongoradarabját. Hétévesen zeneszerzést tanult, 11 évesen pedig sikeres zongorahangversenyt adott Párizsban Mozart és Beethoven műveiből. A fiatal szólista, Remus Rîmbu számára nem okozott nehézséget a virtuóz hegedűfutamok eljátszása, a szükséges technikai felkészültségről tett tanúbizonyságot.

Az est második darabja, mely ugyancsak a fiatal hegedűs tolmácsolásában hangzott el, Maurice Ravel (1875–1937) hegedűre és zenekarra írott Tzigane rapszódiája volt. A zeneszerző a Pireneusokban levő Ciboure-ban született. Családja később Párizsba költözött, itt kezdett Ravel zenét tanulni hétéves korában. 1889-ben a Conservatoire növendéke lett. Az 1890-es években jelentkezett első kompozícióival, s ezekben már félreérthetetlenül megmutatkozik egyéni stílusa. Egy ilyen sajátos alkotása a Tzigane, s Remus Rîmbu kitűnően tolmácsolta. A közönség hosszan ünnepelte a fiatal szólistát, s ő ráadásként Eugene Ysaye egyik szólószonátáját adta elő.

Seherezádé

A szünet után Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov (1844–1908) Seherezadé (op. 35) című szimfonikus szvitje csendült fel az Enescu–Bartók koncertteremben, mely ezen az estén is megtelt hallgatósággal. A közismert orosz zeneszerző művei közül az egyik legnépszerűbb az 1888-ban komponált négytételes Seherezádé szvit. Az alkotás, illetve annak részletei különböző hangszerelésben is ismertté váltak, és több film, valamint televíziós sorozat kísérőzenéjeként is felhasználták őket.

A műsor első részében a zenekarnak csak kevés dolga akadt, nem így a szünet után elhangzó Rimszkij-Korszakov-szvit előadásakor. A Seherezádé előadása bizonyára sokáig emlékezetes marad sokunk számára, akik most jelen lehettünk. A nagyzenekar színpompás produkciója a karmester Romeo Rîmbu munkáját és felfogását dicséri. A hangszerszólók közül elsősorban Nagy Kálmán koncertmester teljesítményét emeljük ki.

A koncert végén szinte mindenki a zenekar, a szólista és nem utolsósorban a karmester nagyszerű teljesítményét dicsérte. Jó volt csütörtökön újfent részt venni a filharmónia hangversenyén!

Dérer Ferenc