Egy harsonaművész nagyváradi sikere

A maga módján rendhagyó hangverseny zajlott múlt csütörtök este az Állami Filharmóniában, hiszen egy harsona concertino is elhangzott a kolozsvári vendégművész Mircea Neamţ előadásában.

Az est karmestere ezúttal Romeo Rîmbu, a filharmónia állandó dirigense volt, akiről már régen tudjuk, hogy általában olyan zeneműveket szeretne bemutatni a szimfonikus muzsika szerelmeseinek, melyek ritkábban hangzanak el hangversenyteremben.

Csütörtök este elsőként a francia romantika jeles képviselőjének, Charles Gounod-nak (1818–1893) Kis szimfónia fúvósokra című műve csendült fel az Enescu–Bartók teremben, a szimfonikus zenekar kilenc fúvósának tolmácsolásában. A francia zeneszerző művészcsaládban született, hiszen édesapja festőművész, édesanyja zongorista volt; 18 éves korában a párizsi Conservatoire hallgatója lett. Legismertebb műve az 1859-ben komponált Faust című opera, melyet Goethe drámája nyomán írt meg. Az 1885-ben szerzett Kis szimfónia fúvósokra című négytételes művét a váradi fúvósok nagyszerűen tolmácsolták, amihez nagyban hozzájárult Romeo Rîmbu karmester, aki a legapróbb részletekre is odafigyelt, hogy a koncertnyitó zenemű megadja az est hangulatát, s ez láthatóan sikerült is.

A továbbiakban a német Ferdinand David (1810–1873) 1837-ben komponált Esz-dúr concertino harsonára, op. 4 című műve hangzott el. A harsonaversenyt tolmácsoló Mircea Neamţ szólistaként először lépett fel városunkban. Ő a kolozsvári filharmónia harsona-szólamvezetője, és a városban működő Gheorghe Dima Zeneakadémia harsona-tuba tanára. Csütörtök este ízelítőt adott abból, hogy a harsonaszóló éppen olyan vonzó és kellemes hangzású a közönség számára, mint a hegedű vagy zongora. A rendkívül képzett vendégművész igazi mestere hangszerének, kitűnő érzékkel közvetítette a dallamokat, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy a harsona hangja túlszárnyalná a zenekarét. A közönség hosszan tartó tapssal ismerte el az előadóművész játékát; Mircea Neamţ ráadásként Leonard Bernstein amerikai zeneszerző egyik művéből játszott részletet.

A Spartacus szvit

Szünet után Aram Iljics Hacsaturján (1903–1978) szovjet-örmény zeneszerző egyik legismertebb műve, az 1950–1954 között komponált Spartacus balett szvitjeiből hangzott el válogatás. A balett bemutatójára 1956-ban Leningrádban, majd két év múlva Moszkvában is sor került.

Hacsaturján szegény örmény családban született. Moszkvában a Gnyeszin intézetben csellózni tanult, majd a moszkvai konzervatóriumban folytatta zenei tanulmányait, s 1934-ben végzett. Legnagyobb szabású munkái a Spartacus és a Gajane balett, s ezek egyben a legismertebb művei is. Csütörtök este a Spartacus balettből írt első három szvitből hangzott el válogatás a filharmónia szimfonikus zenekarának előadásában. Nagyszerű élményben részesültünk, amint egy koncertlátogató fogalmazott: „Minél több hasonló sikeres hangversenynek legyünk részesei!” E sorok írója a szólamok közötti kitűnő együttműködést emelné ki, az egész zenekar, de különösen a fúvósok nagyszerű játékát és természetesen a karmester Romeo Rîmbu munkáját, aki újfent igazi vezéregyéniségnek bizonyult, amit a közönség nagyra értékelt.

Dérer Ferenc