Teljesülésben levő álom

A Kolozsvári Magyar Opera az idei évadjának utolsó vígoperáját, Mozart Figaro házasságát mutatta be, főszerepben Sándor Csaba. Franciaországból érkező operaénekesek tették színesebbé az előadást.

Sébastien Lemoine Almaviva grófot, míg Amélie Robins Susannét alakította. Mindketten az Armel Operafesztivál díjazottjai. Az előadás rendezője Novák Péter. Karmester Jankó Zsolt.

Az előadás után beszéltem a Figaro szerepét alakító Sándor Csabával, hogy interjút szeretnék vele készíteni. Az operaénekesi karrierjének alakulásáról, jövőbeli terveiről kérdeztem.

- Mikor szerette meg a klasszikus zenét?

1989-ben, Csíkszentsimonban, Csíkszerdától 16 kilométerre levő községben született. Édesanyától tanult meg énekelni. Hatéves korában szerepelt először közönség előtt. Első emlékei a népdalhoz illetve a néptánchoz kapcsolódnak. Hatodikos korában népdalvetélkedőn vett részt. Továbbjutott a megyei megmérettetésre. Ekkor Kallós Zoltán népzenekutató felfigyelt rá. Meghatározó találkozása volt Szép Gyulával, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatójával. A középiskolai tanulmányait a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum klasszikus énekszakán végezte, tanára Adorján Attila. Mint középiskolás megszerette a klasszikus zenét. A középiskola elvégzése után Magyarországon akarta folytatni a tanulmányait. Azonban nem volt eléggé felkészülve. Hallotta, Molnár Levente operaénekes Budapesten is énekelt, meg mindenfele a világban. Tanulmányait a Nagyváradi Állami Egyetem operaének szakán folytatta, Simona Boboia és Marian Boboia egyetemi tanárok osztályában. Szerettem a módszereiket. Kezdtem komolyabban foglalkozni az énekléssel. Harmadévesen elmentem a Balassi Intézet ösztöndíjával Budapestre, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. Itt Marton Éva volt a mesterem. Nála komoly kiképzésben részesültem. Leginkább arra tanított meg, hogyan kell ehhez a szakmához hozzáállni. Visszakerültem Nagyváradra, majd Kolozsvárra. 2012- 2014 közötti időszakban a kolozsvári „Gheorghe Dima” Zeneakadémia operaénekesi szakán mesterizett, tanára Marius Vlad Budoiu volt. Bekerült a Kolozsvári Magyar Opera kórusába, sok volt a munka. 2013-tól a Kolozsvári Magyar Opera szólistája.

Jelentkezett a Magyar Állami Operaházban meghallgatásra, és jövőre, a 2015-2016-os évadban három szerepem van, amit játszom, aminek nagyon örülök. 2015. december 4.-én és 6.-án Mozart Don Giovanni című operáját mutatja be a Magyar Állami Operaház. Ildebrando D’ Arcangelo bassz-bariton énekli a főszerepet, Sándor Csaba Masetto szerepében lép fel. „Számomra ez egy álom, mely remélem teljesülni fog.”

2016 januárjában egy gyermekopera előadás lesz- Leánder és Lenszirom - melynek meg volt a bemutatója. Mi voltunk a második szereposztásban. Abban játszom a főszerepet. Leándert alakítja. Leánder és Lenszírom című produkció librettóját, Szilágyi Andor mesejátékából, Szöllősi Barnabás írta. Tallér Zsófia Erkel- díjas zeneszerző komponálta a zenéjét. Rendező: Zsótér Sándor. Majd májusban Mozart A varázsfuvola című operáját mutatják be. Sándor Csaba Papagenot alakítja.

- Mit jelentett önnek az, hogy Wolfgang Amadeus Mozart egyik jelentős művével ismerkedett meg?

Szeretem Mozartot. Fontos az a zenei zsenialitás, amely a műből felém árad. Szeretem azt, ahogyan komponált. Az a csodás benne, hogy nála nem lehet zenei összeférhetetlenséget találni. Minden hang a helyén van. Nagyon konkrét. A mozarti pontosságban nem lehet lazítani. Vissza kell adni azt a rengeteg érzelmet, ami bele van írva. Az első érzésvilág, ami megfogott az a hallatlan zenei meghatározottság. A Don Giovanni fináléja magával ragadott. „Mozart a szívem csücske.”

- Ha egy új szerepet osztanak magára, hogyan közelíti meg a feladatot? Melyek azok a belső vívódások, amelyek önt a szerep megalkotásában foglalkoztatják?

Adott darab adott szereplőjének megformálásakor mindig abból indulok ki, hogy a szerző mit akar a néző számára feltárni. Ehhez társul a karmesteri szándék figyelembevétele. Utána olvasok a mű keletkezésének történetéről. Milyen korban játszódik a cselekmény, melyek a mozgató szálak? Zeneileg mi az énekelni való? Először az áriákkal szoktam foglalkozni, majd az egész előadással. Ezután igyekszem lefordítani azokat a részeket is, amiket nem én éneklek. Amikor nem vagyok színpadon, konkrétan, mi hangzik el. Nagyon hálás vagyok Nagy Ibolyának, a korrepetitornak, aki lelkiismeretes munkájának köszönhetően, a szöveg kiejtésére is figyelmeztetett. Tudjam, mit mondok, és ki, mit válaszol nekem. Ha az ember semmit nem akar átadni a közönségnek, akkor ne menjen fel a színpadra. Ha az éned nem szebb, mint a csend, akkor hallgass. Egy volt tanára mondását idézi: „Ha az előadó szenved a színpadon, akkor a közönség is szenved.”

Ha megvan a helyzet, akkor fel kell építeni jelenetről jelenetre az előadást. Domináns figyelmet kapnak mindazon elemek, melyek az előadás folyamatosságát biztosítják. Mint például a karmesterek, akik levezénylik az előadást. Ebből a szempontból a Kolozsvári Magyar Opera bárhol a világon megállja helyét. Azokat szeretem, akikkel éneklés alatt folyamatos a kapcsolat. Mert megszületik kettőnk között egy olyan sajátos viszony, mikor a zenekart összefogja, látja az egészet, érzi a tempókat. A karmester egy biztos pont, ott kell belépni, ahol a karmester adja. Az énekesnek nagyon sokat tud segíteni.

Karmesternél szeretem, ha zeneileg pontos, van egy véleménye a darabról. Szóba lehet állni és elmondja, miért kéri ezt a frázist. A karmesterektől rengeteget lehet tanulni, zenét. Én szeretem, ha karmester szigorú, a zenekart is összetartja, az énekest is. Nagyon jó zenész legyen, tartsa a kapcsolatot az énekesekkel is.

- Szerepálmai?

Szeretnék egyszer Faustot énekelni. Minden karakternek megvannak azok a vonásai, amik érdekelnek. Figarónál is a folyamatos figyelem és a kettősség. Egy dolgot tesz a színpadon, közben ezer dolog van a fejében. Amikor a levél jelenetnél megszorítják: Gróf azt mondja: „Ne hazudj! Látom az arcodon!”

Az egyetemi záró- dolgozatomnak is a Figarót választottam. 26 évesen Verdivel még nem akarok mélyebben megismerkedni. Fejlődnöm, tanulnom kell a mesterséget.

Szerintem Sándor Csabának igaza van, ha a sors megengedi, adottságaiból következően, szép és biztató karrier előtt áll. Az opera vezetősége tisztában van azzal, mit tud most, és mit fog tudni, az eljövendőkben eljátszani a közönségének.

A Kolozsvári Magyar Opera vezetősége kiemelt figyelemmel támogat mindenkit, akiben a „szent láng” lobog. A közönségre talán annyi hárul, látogassa az előadásokat, hiszen a 222 éves intézmény dicséretesen értékes hagyományai határainkon túl is ismertek.

Csomafáy Ferenc