2015.08.07. 11:43
Egy színésznek a végletektől a végletekig kell tudni játszani
Ma este 21 órai kezdettel a Félrelépni tilos! című vígjátékot mutatják be a Nagyváradi Nyári Színházi Fesztivál keretében a várszínházban. A darab egyik szereplőjével, Harsányi Gábor közkedvelt színművésszel beszélgettünk ebből az alkalomból.
Ma este 21 órai kezdettel a Félrelépni tilos! című vígjátékot mutatják be a Nagyváradi Nyári Színházi Fesztivál keretében a várszínházban. A darab egyik szereplőjével, Harsányi Gábor közkedvelt színművésszel beszélgettünk ebből az alkalomból.
– Ön nem először lép fel Nagyváradon. Korábbi élményeit is figyelembe véve milyen érzésekkel, gondolatokkal készül a ma esti váradi fellépésre, illetve milyennek találja a váradi közönséget?
– Nagy izgalommal készülök a nagyváradi fellépésre. Ez mindig így van, és így volt. Több oka van ennek: a váradi közönség műértő, színházszerető, igényes. Különös szeretet sugárzik a színpadra a nézőtér felől. Mi is így játszunk: szívből, szeretettel. A családunk rövid ideig lakott Nagyváradon. Itt született a bátyám. A szüleim sokat meséltek e csodás városról, ezért egy kicsit hazajövök, egy kicsit magaménak érzem Váradot.
– A ma esti előadásról mondjon néhány szót.
– Igazi vígjátékot hoztunk, tele helyzetkomikummal, félreértésekkel, csattanós poénokkal, vagyis felhőtlen szórakozás, derű, móka, nevetés várható. Mindannyian erre vágyunk, mert van az embereknek éppen elég bajuk. Hús-vér színészek érkeznek, a tévéből egyenesen a váradi színpadra. Előadás után beszélgetünk, autogramot adunk, fotózkodunk, ezért talán érdekesebbek vagyunk.
– Kérem meséljen színészi pályájáról, kik voltak a példaképei, és mely színházi, filmes munkáit tekinti a legkiemelkedőbbnek?
– Majd száz tévéfilm és több ezer színpadi fellépés van a hátam mögött, gazdag életművet építettem fel, a magyar és a világirodalom gyöngyszemeit játszhattam el. Olyan maradandó tévéfilmekben játszottam, melyeken generációk nőttek fel, mint például a Jó estét nyár, jó estét szerelem, az Egy óra múlva itt vagyok, az Arturó Ui, a Néró, a véres költő, a Palacsintás király, a Linda stb. stb. Mindehhez három színészkirály segített hozzá: Somogyvári Rudolf, Latinovits Zoltán és Szabó Gyula. Számomra filmszerepeim közül a Jó estét nyár, jó estét szerelem, az Irgalom, és az Arturó Ui viszi a pálmát, színpadi munkáim közül pedig a Mercutio, a Lőrinc barát és a Corbatio szerepek a legemlékezetesebbek.
– Önt az itteni közönség főként vidám darabokban, filmekben játszott szerepeiből ismeri. Tudatosan törekedett arra, hogy karrierje során főként komikus vénáját domborítsa ki, vagy a sors hozta így a dolgokat?
– Furcsa módon úgy alakult a pályám, hogy a vidámabb dolgokat a jóval nagyobb nézettségű filmekben játszottam, a drámákat pedig színpadon, kevesebb néző előtt adtam elő. Így aki színpadon nem láthatott, az főleg a komikus vénámat ismeri. Ám akinek lehetősége volt megnézni engem egy Németh László- vagy Kassák-darabban, esetleg Mercutioként, Lőrinc barátként, Néró császárként, az tudja, hogy a dráma is közel áll hozzám. Ezt tükrözi az ars poeticám is: Egy színésznek a végletektől a végletekig kell tudni játszani!
– Nem szokványos dolog, hogy egy színész színpadi szerzőként is alkot. Milyen indíttatásból kezdett el írni, és milyen írói tervei vannak a jövőre nézve?
– Rengeteg gondolatfeleslegem van. Így muszáj írnom. Eddig hét könyvet és nyolc színdarabot írtam. A legsikeresebbek műsoron vannak folyamatosan. Ilyen a Pesti Srácok musical, a Színház vagy szex című aktuális komédia és a Börtönszínház című tragikomédia. Az utóbbival 2009-ben Amerikában a Brodway-i fesztiválon a „legjobb férfialakítás” díjat nyertem, angol nyelven. Azóta is minden évben meghívnak két-három előadásra.
– Szinkronszínászként is nagyon ismert és elismert művész. Sokan egyes külföldi sztárokat csak az ön magyar hangjával tudnak elképzelni. Mit gondol a szinkron műfajáról: ez a színészmesterség egy kiegészítő műfaja, vagy fontos, megkerülhetetlen része egy magyar színész karrierjének?
– A szinkron egy kiegészítő művészeti sportág. Karbantartja a beszédkészséget, lehetővé teszi, hogy megismerjük a nagy sztárok technikáját, mozgáskultúráját, mimikáját. Magunkba szívjuk őket, és tanulunk tőlük. Ezáltal fejlődünk, lépést tartunk a korral.
– Ön saját színi iskolát is igazgat. Miért tartja fontosnak, hogy intézményes formában továbbadja tudását a fiatal generációnak?
– Tizenöt éve alapítottam a „kommunikációs és készségfejlesztő” stúdiómat, főleg azoknak a gyerekeknek, akik a gondolataikat és érzéseiket nem tudják megfelelő szinten kifejezni; akik nem tudják megvédeni a képességüket, tehetségüket, elképzelésüket, elveiket és hitüket; akik nehezen tanulnak, és nem tudnak kapcsolatokat teremteni, akik visszahúzódóak, vagy hiperaktívak. Óriási sikereket értünk el. Ezek a fiatalok megállják a helyüket a magánéletben és a közéletben egyaránt. Jó velük foglalkozni. Magamba szívom a fiatalságukat és érzem, fiatal maradok én is…
– Egy ilyen gazdag életpályával a háta mögött, és ennyi megvalósítás után mi az, amit színészként, oktatóként, színházi emberként még mindenképpen el szeretne érni?
– Ha a sors úgy döntene, hogy ennyi, hát elfogadnám tiszta lelkiismerettel. De amire vágyom… ha lehetne… és amit szeretnék megvalósítani: csak egy… csak még egy ÁTÜTŐ SIKER!!!
Pap István