„Pancsolt bort” állítottak elő az Adys diákok

Az Ady Endre Líceum két tizenegyedikes diákja laboratóriumi körülmények között állított elő úgynevezett pancsolt bort. Nem, olvasóink nem a rendőrségi rovatot olvassák, a fiatalok szigorúan a tudományos ismeretterjesztés érdekében ügyködtek felnőtt szakemberek támogatásával.

A februárban, vagy annak környékén szokásos borversenyeken rendszeresen elhangzik, hogy a gazdák egyik feladata - természetesen a szőlő és bortermelés mellett -, hogy a szakma fortélyait hagyományozzák a fiatalokra. Ugyanakkor az is szóba kerül, hogy mennyi manapság a hamisított bor. Az idén már a 15. borversenyt tartották február 20-án Bihardiószegen, ahol két fiatalember, némi újdonságot hozva a borversenyek egyébként megszokottnak mondható forgatókönyvébe, a fenti két témakört ötvözte: érdeklődnek a bor és szőlőtermelés iránt, illetve foglalkoztatja őket a borhamisítás. Ahogyan akkor beszámoltunk róla, a nagyváradi Ady Endre Líceum  természettudományok-intenzív angol szakos, XI.E. osztályos diákjai, a hegyközszentimre Kőrösi Kristóf és a nagyváradi Bartus Attila igen érdekes előadást tartottak Diószegen "A bor hamisításának vizsgálata, avagy fehéret, vöröset vagy olcsót?" címmel. Ezzel előzőleg 5. helyet szereztek a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciáján, illetve különdíjat kaptak az egyetemisták Innovativa nevű ötletversenyén. De mi visz rá két fiatalembert, hogy ezzel a témával foglalkozzon?

Kristófnak és Attilának a kérdéseinkre adott válaszaiból kiderült, hogy az ötlet onnan jött, hogy egyrészt a Kristóf édesapja, Kőrösi Gábor hegyközszentimrei ismert borász, tehát a szőlők és pincék világa nem ismeretlen számukra, másrészt, ha egy hétvégén a baráti társaságukkal szórakozni mentek a városba, látták, hogy a fiatalok (16-24 év közöttiek átlagban) mennyire gyenge minőségű, olcsó és valószínűleg pancsolt bort fogyasztanak. A kutatásuk célja volt, hogy mintegy elrettentsék a középiskolásokat (is) ettől a "bor-kategóriától", valamint, hogy bebizonyítsák az ezeket a "termékeket" pancsolóknak: akár két középiskolás is ki tudja mutatni kellő felkészültséggel és munkával a hamisítást, amiből esetleg arra is lehet következtetni, hogy a hivatalos minőség-ellenőrzéstől is lehetne félni - már, ha a hivatalos szervek is hajlandóak lennének a vizsgálódásra. A munka alapjául kémiai ismereteiket hívták, majd dokumentálódni, ötletelni kezdtek arról, hogyan is vágjanak bele. Találtak úgynevezett standard módszereket, melyek azonban igen költségesek lettek volna, hát zsebükhöz mérteket kellett kitalálni, akár úgy is, hogy kísérlet-sorozat legyen belőle, melynek részei kiegészítik egymást.

Elsőként Szabó Ödön politikushoz fordultak, apellálva arra, hogy ő talán tud a megyében ötleteik kivitelezéséhez alkalmas és elérhető laboratóriumot, hiszen egy iskolai szaktanterem nincs erre berendezkedve. Feltételezésük beigazolódott, a politikus Pásztor Sándorhoz, a Körösök Vízügyi Igazgatóság vezetőjéhez irányította őket, aki örömmel fogadta a fiatalokat, ám utóbbiak érthető módon a "vizeseknél" nem találtak olyan műszereket, anyagokat, melyek a borok analizálásához kellettek volna. Természetesen nem adták fel, és kézenfekvő volt egy másik irány: a borversenyek, köztük a szentimrei zsűriéjének egyik állandó tagja és elnöke dr.Popa Dorin mérnök, aki nagy örömmel fogadta a fiatalok ötletét. (Zárójelben jegyezzük meg, Kőrösi Kristóf nem ismeretlen dr.Popa Dorin számára már csak azért sem, mert - ahogyan arról is beszámoltunk -, a tavalyi szentimrei borversenyen ő találta ki azt a huncutságot, hogy tegyék próbára a zsűrit, és a 30. borminta felszolgálása után újra a már 3. számmal bemutatottat töltötték az ítészek poharaiba, ám a zsűrielnök "kiszúrta" a turpisságot.) Nem csak könyvészettel látta el őket, de felajánlotta az Állami Egyetem Környezetvédelmi Karának segítségét és laboratóriumát is. Utóbbiban sokféle kísérletet végeztek, kémiai-fizikai analíziseket, többek közt Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópiát, ultra viola vizuális spektrofotometriát, ezeken kívül még alkohol- és  össz-cukortartalom mérést, stb. (Ki gondol ezekre szüretelés, darálás, préselés közben?! - szerz.megj.)

Ezeket a kísérleteket elvégezték igazi háziborral, valamint a kereskedelemben kapható borokkal, mindenféle származási hellyel megjelölt termékkel (Olaszország, Románia, Magyarország, Szlovákia). A kísérletsorozat után arra a következtetésre jutottak, hogy az eredményeket "egymásra téve" körülbelül 90%-os pontossággal meg tudják állapítani a borok természetességét. Amin azonban megdöbbentek, hogy amikor az interneten megvásárolható, bárki számára szabadon elérhető egyszerűbb kémiai anyagokat megrendelték és kísérletezni kezdtek saját "bor" előállításával, aromák és  színezékek hozzáadásával, hát... sikerült, méghozzá olyan jól, hogy utána ugyanolyan nehéz volt annak hamisságát kimutatni, mint előzőleg a boltokban vásároltakét, amelyek ára 3 - 7 lej/liter között van a szupermarketekben! A kísérletező fiatalok ezúton is köszönetet mondanak az őket támogatóknak: Takács Tünde osztályfőnök- és kémiatanárnőnek, Szabó Ödön képviselőnek, dr.Popa Dorin és Alin Teusdea mérnök-professzoroknak, Pásztor Sándor igazgatónak, Dudás Ádám volt Ady-s diáknak, aki most Budapesten egyetemista és nem utolsó sorban "az egyik hozzájuk legkedvesebb személynek", Kürth-Varsóczky Ildikónak, Ildikó néninek, iskolájuk laboránsának.