Lambadától vérfürdőig: Tóásó Előd Váradon

Most is tart még az ügye, de már egy másik: feljelentette ügyvédei révén Bolíviát az átélt kínzások és jogsértések miatt, és kártérítést kér. Erről is beszélt Váradon a már Erdélyben tanító Tóásó Előd.

Nemi erőszakot, gyilkosságot is látott bolíviai börtöneiben, sokat kínozták, mégis leginkább a felesége egy évvel ezelőtti halála viselte meg inkább – pszichológushoz, pszichiáterhez azonban mind a mai napig nem fordult, úgy érzi megbirkózik az átélt szörnyűségekkel. Erről is beszélt Váradon a Szent László Napokon tartott előadásán Tóásó Előd. Talán emlékeznek még rá: ő volt az, akit a bolíviai elnök elleni merénylet előkészítésével vádoltak, társai közül többet agyonlőttek, ő öt év tíz hónapig raboskodott Bolívia különböző börtöneiben.

Mint mondja, nagyon sok rosszat átélt ott, "de Evo Morales elnök rendszere a mai napig ennél is durvább, tele vannak ellenzékiekkel a börtönök, például olyan is van, hogy egy ellene fellépő paphoz lábsérülés miatt jön ki a mentő, amiből aztán már holtan, fejlövéssel veszik ki". Pedig szerinte az olajban, aranyban, ezüstben, ércekben gazdag állam jó is lehetne, de nem megfelelően használják ki mindezt, a diktatúra pedig saját érdekében gazdálkodik, ráadásul sok nyugati, európai állammal is gazdasági kapcsolatokat tart fenn, emiatt a felvilágosult országok is ritkán szólnak bele a jogtiprásokba.

Meghurcoltatás

Lapunk kérdésére azt állította, egyszerűen érdeklődésből ment több társával Bolíviába annak idején, "akkoriban volt például divat a lambada, innen is nagyon megtetszett ez a kultúrkör, főleg kalandot, érdekességet láttam az utazásban". Már előtte ismerte Rózsa-Flores Eduardot, aki ujságíró is volt, felszabadítási eszmék hívője, harcolt Jugoszláviában is, érdemeiért horvát tiszti rangra emelték, magyar kötődései miatt Pesten is sokat lakott. Rózsa-Flores ajánlotta fel neki a bolíviai utazás lehetőségét, akárcsak különböző nemzetiségű más fiataloknak is. De, hogy pontosan mi volt a célja, az a mai napig nem derült ki. A bolíviai elnyomó rezsim szerint mindannyian terroristák voltak, akik fegyveres felkelést szerveztek – Tóásó azonban állítja: mindenki az érdekesség miatt ment el az utazásra. Mint ismeretes, a rezsim fegyveresei Tóásóék érkezése után nemsokkal Santa Cruzban hotelszobáikban rajta is ütöttek a csoporton. Azonnal lelőtték Rózsa-Florest és az erdélyi Magyarosi Árpádot, továbbá a bolíviai hatóságok állítása szerint az ír Michael Dwyert is. Elhurcolták a horvát Mario Tadic-ot és Tóásó Elődöt. Utóbbi Váradon is azt állította, hogy az ír férfi is élt még akkor. Miután ugyanis Tóásó a saját szobájában lövések zajára ébredt és ki akart menni, majd tizennégy golyót belőttek az ajtón át, betörtek hozzá és fejére egy pólót húzva, kezét megkötözve egy reptérre hurcolták. Ott erős reflektorok fényében térdepeltették, de épp a fény miatt látta még, hogy az ír férfi is mellette térdel. Erre Tóásót elrángatták onnan, katonai gépre tették és La Pazba vitték börtönbe. Azt mondja, a gépen hallotta még, ahogy odakinn lövések dördülnek, ekkor gyilkolhatták meg az írt.

Hogy mi volt ez az egész, maga sem tudja, azt mondja, barát volt az utat szervező Rózsa-Floresszel, mégsem tudja mi járhatott a fejében, "érdekes, kiismerhetetlen ember volt, aki szeretett nagyot mondani is, nem sikerült belátnom a fejébe".

Börtönévek

Tóásót sokszor verték, kínozták, néha más börtönbe vitték át, de az elején ott is ez várt rá. Később egy drogosoknak elkülönített rehabilitációs intézetbe került, ahol azonban politikai foglyokat is tartottak. Itt már kezdett enyhülni a szigor, ő pedig kezdett megismerkedni emberekkel, a nyelvvel, a rendszerrel, közben itthonról jogi végzettségű nővére harcolt érte. De bekapcsolódott a magyar állam, az EU, és nemzetközi szervezetek is. Tóásó ezalatt látott gyilkosságokat, nemi erőszakot, korrupciót a börtönökben, sőt olyat is, hogy nyugati turistáknak élményként bérbe adnak egy-egy cellát. Néha ő maga is volt idegenvezető. Pénzért jobb körülmények közé került, de ügye csak nem haladt. Állítja, hogy végül a hatóságok keresték meg, és elengedték, azzal a feltétellel, ha elfogadja, hogy terrorista ugyan nem volt, de fegyveres felkelő igen. Szabadságáért belement ebbe.

Emlékezetes az is, hogy az amúgy szabad férfit az akkori hírek szerint néhány magyarországi segítője végül kimenekítette Bolíviából. Ő ezt tagadja, szerinte csak óvatos, de legális távozás volt, útlevelével hagyta el az országot. Mint egyik segítője Váradon elmondta, nem mertek repülőtérről indulni, inkább magas hegyek között választottak ki egy távoli határátkelőt, ahová péntek délután érkeztek, amikor a határőr már haza akart menni, testükkel takarni igyekeztek Tóásó arcát és végül sikeresen kijutottak, majd Európába repültek s onnan hazamentek. Tóásó nem tagadja, hogy előtte titkosszolgálatokkal is tárgyalt, de azt mondja, nem vállalta, hogy ők hozzák ki onnan. Az informatikus végzettségű férfi most itthon Erdélyben tanít. Közben tartja a kapcsolatot bolíviai ügyvédeivel, bár csak részlegesen bízik a korrupt rendszer ügyvédeiben, mindenesetre feljelentette az amerikaközi bíróságon Bolíviát. Arra számít, hogy Moralesék húzzák az ügyet ameddig lehet, de végül Tóásónak kedvező ítélet születik. Azt is elmondta: nemzetközi nyomozás indul, hogy kiderítsék végül ki is volt, mit akart az útjukat szervező Rózsa-Flores Eduardo.

Szeghalmi Örs