2016.12.26. 07:59
Keret képpel és kép nélkül
December 24-én délután szokás szerint Exc. Böcskei László megyés püspök a várad-szőllősi Szent Márton Idősek Otthona lakóinak és alkalmazottjainak mutatott be szentmisét a kápolnában.
December 24-én délután szokás szerint Exc. Böcskei László megyés püspök a várad-szőllősi Szent Márton Idősek Otthona lakóinak és alkalmazottjainak mutatott be szentmisét a kápolnában.
A főpásztort papnövendékek is elkísérték, az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Szentbeszédét Exc. Böcskei László megyés püspök egy rámával illusztrálta. Arra hívta fel a figyelmet: egy üres keret, kép nélkül veszít az értékéből, nem sokat jelent, ha kiakasztjuk a falra, azonban ha belehelyezünk egy üzenetet hordozó képet, már gyönyörködhetünk benne, egyből a figyelem középpontjába kerül mindkettő. Az adventi időszakban az embereket az előkészületek foglalták le, az ajándékok kiválasztása, mindenki próbált egy kicsit jobb lenni, de ha őszinték vagyunk, be kell valljuk, hogy ez csupán egy felszínes hangulat, egy külső keret, és a karácsony lehet hogy nem más számunkra, mint csupán emlékezés vagy tisztelgés arra, ami a régmúlt időkben történt Betlehemben anélkül, hogy ennél sokkal többet jelentene számunkra és átélnénk mindazt, amit Isten akkor cselekedett és azóta is tesz értünk.
Tartalom
Úgy fogalmazott a főpásztor: ahogy a kép nélküli ráma sem sokat ér, úgy a karácsony kerete is a belső tartalmat, a képet várja tőlünk. Egy ilyen kép lehet a ragyogó Nap, mely melegséget hoz, felolvasztja a páncélszerű jeget és világosságot áraszt, akárcsak a reményt és bizalmat adó Krisztus. Ugyanakkor tökéletesen beillik a keretbe a szív is, hiszen Isten szeretete mutatkozik meg az ember előtt a betlehemi barlangistállóban. Végül egy jászol képe is tökéletesen illeszkedik az ünnep keretébe, hiszen csakis a hatalmas és csodálatos Isten teszi meg azt az emberért, mint a fény és a szeretet kimeríthetlen forràsa, hogy csendben, egyszerű, szerény körülmények közt, a periférián, a kiszolgáltatottság ruhájában érkezik meg közénk, nem önmagáért, hanem mindazokért, akik nyitottak maradnak az újdonság felé, mely az örömhírről szól.
Ciucur Losonczi Antonius