Egy színésznő élete

Halasi Erzsébet emlékére szervezett kiállítást a Szigligeti Színház az Éjszaka a színházban programsorozaton belül. Az ünnepélyes megnyitón Simon Judit szólt a megjelentekhez.Amint Biró Árpádtól, a színház irodalmi titkárától megtudtuk, nagyon szép, fényképekből, műsorfüzetekből, plakátokból, emléktárgyakból álló hagyaték tulajdonosai lettek a művésznő családjának a jóvoltából, ennek az anyagát állították ki a „páholyzsebben”, folytatásaként a tavaly elkezdett kiállítássorozatnak. Mivel kicsi a hely, nem tudják a művésznő életpályáját részletesebben bemutatni, viszont olyan, ritkaságszámba menő képek is láthatók, melyeken édesapjával, Halasi Gyulával, a nagyváradi színjátszás oszlopos tagjával együtt látható. Egyebek mellett pályája elején készült képek, plakátok, műsorfüzetek, díjak tekinthetők meg, de a színészi pályafutásának  ötvenedik évfordulója  alkalmából szervezett jutalomjátékról készült felvétel is látható a tárlaton.

Rajongással

Simon Judit újságíró, szerkesztő, a színésznő közeli barátja, s a róla szóló, Egy színésznő élete című életrajzi kötet szerzője szólt Halasi Erzsébetről – az emberről, az anyáról, s persze a színészről. Mint elhangzott, a színház és a család határozta meg az életét. „Gyermekként lépett először színpadra és utolsó pillanatig gyermeki rajongással szerette a színházat, asszonyi erővel a családját. Két nagyszerű társa Ion Delorean rendező, majd Boross Lajos zeneművész, karmester is Thália házába alkottak. Büszke volt fiaira, a politikában és közigazgatásban jeleskedő Gyulára, a színház szolgálatába szegődött Tamásra és még ennél is büszkébb volt unokáira. Orvosnak készült, de az istenek a színpadra szólították. Halasi Gyula, a jeles váradi színész leánya aligha választhatott más pályát. Nem volt könnyű azon a színpadon bizonyítani tehetségét, ahol édesapját ünnepelték estéről estére. Halasi Erzsébet bizonyított színészetből és emberségből. Amikor átvette a díjat, ötven éves jubileuma előtt azt kérdezte, első sorban magától: megérdemeltem?” A későbbiekben legfontosabb főszerepeit sorolta fel. Elmondta:  Halasi Erzsébet bármilyen színházi nyelven képes volt hitelesen szólni. Egy kezdő lelkesedésével és alázatával tanulta meg a posztmodern színházi nyelvet.

Számunkra ünnep

Később a közönség nevében megköszönte a családnak az adományt. „Gazdagabbá lettünk tőle” – hangzott el. „Amikor a magyar kultúráról esik szó, (…), a színészeket soha nem említik. Nagyváradon talán egyszer egy évben megünnepelhetnénk a színészek napját. Mi, a közönség.  Mert számunkra mindig ünnep van, amikor felmegy az egyre jelképesebb függöny.” –  mondta  végezetül Simon Judit.

Amint Delorean Gyula alprefektustól a helyszínen megtudtuk, a hagyatékot ő maga, valamint öccse, Boros Tamás bocsátotta a színház rendelkezésére.

A tárlat fél éven át látogatható meg, előzetes egyeztetés alapján, illetve a nagytermi előadások alkalmából.

Neumann Andrea