2009.06.27. 15:24
Emlékezés a vasfüggöny megszűnésére
<p>Az 1956-hoz hasonló vérontás<br /> elkerülése volt az egyik legerősebb<br /> közös álláspont az ellenzék<br /> és a kommunisták között a ,89-es<br /> határnyitásnál - emlékezett<br /> vissza a húsz éve történtekre<br /> szombaton Sólyom László, mint az<br /> akkori kerekasztal-tárgyalások egyik<br /> résztvevője.</p>
A határnyitás, de
még a keletnémetek kiengedése sem
vezetett volna önmagában Európa
kettéosztottságának
megszűnéséhez, hiszen a
szögesdrót leomlott, de a
civilizálttá vált határ
két oldalán két gyökeresen
különböző politikai rendszer maradt
- mondta a köztársasági elnök a
vasfüggöny
átvágásának 20.
évfordulója alkalmából
rendezett emlékülésen, a
Parlamentben. Hangsúlyozta: Európa
egyesüléséhez ennek a
különbségnek kellett megszűnnie,
és 1989-90-ben ez is megtörtént. Az
államfő közölte:
a mostani évfordulót 1989 minden
egyéb eseményével egyszerre kell
szemlélni, és azok fényében
kell értelmezni. Mint fogalmazott, az
egész Európát
kettészelő vasfüggöny nemcsak
baljóslatú, jelképes
választóvonal volt, hanem fokozott
éberséggel őrzött,
tényleges választófal. Az
elvágott szögesdrót azonban olyan
jelkép lett, amely az egész
világgal megértette, mi
történik itt, Európa
közepén - tette hozzá.
Sólyom László
kifejtette: a többi volt szocialista
országnak is megvan a maga
határnyitása, ám az Ausztria
és Magyarország közötti
határnyitásnak lettek olyan
következményei, amelyek
közvetlenül hozzájárultak
Németország
egyesítéséhez és
Európa
újrarendeződéséhez. Ez adja
meg a mostani évforduló nemzetközi
jelentőségét, emiatt
kézenfekvő a közös
ünneplés - vélekedett.
"A kerekasztal-tárgyalások
résztvevőjeként
tanúsítom, hogy - ahogy akkor mondtuk -
az 1956-oshoz hasonló vérontás
elkerülése volt az egyik legerősebb
közös álláspont az
ellenzék és a kommunisták
között. Ez pedig a szovjet tankok, a katonai
beavatkozás minden áron való
elkerülését jelentette. Ennek
fenyegetését senki nem tudta figyelmen
kívül hagyni" - idézte fel az akkor
történteket Sólyom
László.
Mint mondta, ma már bőven
dokumentálva van, hogy a szovjet
pozíciók kímélése, a
status quo őrzése, a nagyon lassú
átmenet, a reformkommunisták
kormányra kerülése volt
Nyugat-Európa és Amerika érdeke
is. Példaként említette, hogy Kohl
kancellár tette meg azt, amit Németh
Miklós nem: a keletnémetek
kiengedéséről ő
tájékoztatta Gorbacsovot a gymnichi
titkos találkozó után.
Szerencsére - tette hozzá -, az
események gyorsan túlcsaptak ezen a
politikán nemcsak a volt szocialista
államokban, hanem a német
újraegyesítés
kérdésében is.
Sólyom László
külön kiemelte, hogy 1989-ben nemcsak az
NDK-s polgárok menekültek
Magyarországra, hanem a Romániában
élő csaknem kétmilliós magyar
kisebbség egy része is, akik
"elviselhetetlen nemzetiségi elnyomásnak
voltak kitéve". A húsz évvel
ezelőtti politikai helyzetről szólva
rámutatott arra, hogy 1989-re Németh
Miklós kormánya
nagymértékben függetlenedett a
pártközponttól, az ellenzék a
kommunista párttal tárgyalt a politikai
és gazdasági rendszer
megváltoztatásáról. A
külügyek viszont a kormányzat
hatáskörébe tartoztak, és a
politikai egyeztetéseket is a kormány
intézte. Az utódpárt
mindmáig szívesen emeli ki az akkori
kormánynak ezt az előremutató
teljesítményét a
rendszerváltás
egészéből, holott a
Kerekasztalnál, a politikai
tárgyalásokon "elkeseredett
utóvédharcot" folytattak az
úgynevezett demokratikus szocializmusért
- mondta a köztársasági elnök.
"Európa
egységesüléséhez mindig
kellett egy nagy vízió, amely
népeket ragadott magával. A
háború után a tartós
béke ígérete, a régi
ellentéteken való
felülemelkedés; húsz évvel
ezelőtt a kettészakítottság
megszűnése, az európai
értékrend uralma az egész
kontinensen. Mai közös
ünneplésünk azt a
kérdést veti fel:
megbecsüljük-e, nem tékozoljuk-e el
ezt a húsz évvel ezelőtti nagy
ajándékot?" - zárta
beszédét Sólyom
László.