Béka a hasban

Lassan annyi ásványvizet iszunk, mintha olyan országban élnénk, ahol másféle vizet inni nem is tanácsos. Legalábbis ez a benyomása támadhat a szemlélődéstől el nem zárkózó jámbor magamfajtának, amikor háztartásokba téved, vagy épp végigbambul a hipermarketek pénztárainak futószalagjain.

Hivatalos álláspont ide vagy oda, sokan azt mondják, lakosságilag, hogy a csapvíznek rossz íze van. Bár, jegyezzük meg gyorsan: aminek förtelmes az íze, az még nem feltétlenül rossz. (Sőt, ahogy a klasszikus mondja: ami jó az életben, az erkölcstelen, törvénysértő, vagy hizlal.) Viszont, itt vízről van szó, és a víz, ha rossz íze van, lehet-e jó? De ez már lassan filozófia, jujuj.

Amerre én lakom, ott sem túl finom a csapvíz. Ennek ellenére megiszom. Azt mondják, ez meg is látszik rajtam. Ez legalább vigasztal. Béka nő a hasadban, ember! – illetve, valami előbb-utóbb biztosan nő majd benne, így is, úgy is, akármit iszol, mert hát ez a lényeg, hogy valami nőjön. De ne menjünk ennyire elébe; ilyen forró hétköznapokon vizet iszom, víz az eszem is, írni sem tudok, ezt is idéztem valahonnan.

A sör nem oltja ilyenkor a szomjat, az üdítőről meg ne is beszéljünk. Víz vagy ásványvíz. Mert azért az ásványvizet sem ellenzem, tényleg jó az íze, és az ásványvízből is inkább a nullabubisat vagy legalábbis a kevésbubisat szeretem, mert hát, ha szomjas vagyok, nem a céókettőre vagyok kíváncsi, hanem a hákettőóra, no, mindenesetre, tényleg jó az íze, hajlamos volnék rászokni is, ahogy magamat ismerem, de egyelőre, az ásványvízgyártók nagy bánatjára, állom a sarat, nem inogtam meg. De majd elmúlik. Mint ahogy, szerencsére, ez a kis görbe vonalú gondolatszökevény is.

Fábián György
gyorgy.fabian@inform.hu

Blog: