A zord idő szépségei

Pikó Stefánia

Az ünnepek emelkedett, pörgős hangulatát követő zord januári időszak különösen kellemetlen tud lenni. Hirtelen nagy lesz a csend, alábbhagy a nagy jövés-menés, semmi különleges nem történik. Míg decemberben meg tudtunk feledkezni a hideg, szürke és nyomasztó időjárásról, januárban általában kicsit mindenki jobban „szenved” ettől, lehangoltabbak vagyunk, kimozdulni sincs kedvünk.

Az ünnepek utáni levertséget azonban épp egy kis kimozdulással könnyedén orvosolhatnánk, hiszen a város ebben a ridegségben is őriz olyan szépségeket, melyek láttán mindjárt jobb kedvre derülünk. Ilyenek a Körösön úszkáló bájos kacsacsaládok, és sokak kedvence, az itt-ott megbújó hóvirágok.

A hóvirágot a remény szimbólumának tartják, a legenda szerint ez a kis növény jelentett vigasztalást szépségével az Édenkertből kiűzött emberpárnak. A keresztény kultúrában gyakran látható Szűz Máriával ábrázolva.