Idén csendben ünnepeljük a szecesszió világnapját

Pikó Stefánia

A „Réseau Art Nouveau Network” belga szervezet Nagyváradot Európa huszonhárom legszebb szecessziós városa közé sorolta, de ha valaki ellátogat hozzánk, a két szemével is meggyőződhet arról, hogy a város telis-tele van a szecesszió ékköveivel. Még a laikusok is tudják, hogy számos épületünk eme stílus jegyében született.

A szuvenírboltokban minden második hűtőmágnesen, minden második képeslapon egyik kedvencünk, a Fekete Sas palota épülete látható, elengedhetetlen tehát, hogy említést tegyünk róla, illetve Komor Marcell és Jakab Dezső építészekről, az ikonikus épület megálmodóiról. „A Fekete Sas épületegyüttesének megrendelője két váradi ügyvéd, dr. Kurländer Ede és dr. Adorján Emil, a város elismert személyiségei voltak. 1907-ben jegyezték be a váradi Kereskedelmi Kamaránál a Fekete Sas és Zöldfa szálloda és Vigadó részvénytársaságot, melynek adminisztrátorai és főrészvényesei lettek, 50 részvényre osztott 50.000 koronányi alaptőkével” – olvasható Emődi Tamás ismertetőjében.

Visszafogott ünneplés

A magyar szecesszió örökségét büszkén viseli a város ma is, és örömmel ünnepli azt meg. Az elmúlt két évben, június közepén, a világnap alkalmából különleges vetítéseket tartottak, úgynevezett videomappinget a Fekete Sas épületén. Tavaly a vetítést egy akrobatapáros mutatványaival fokozták. Kiállításokat, koncerteket is tartottak. Az eseményeket a nagyváradi közösség örömmel fogadta, a vetítésen több ezren vettek részt. Együtt csodáltuk meg újra a palotát, és az eseménysor elteltével egy ideig talán jobban felfigyeltünk ezekre a szecessziós ékkövekre, miközben teendőinket végeztük a városban.

Biztosan sokan ismernek olyan személyt, aki minden alkalommal csodálattal pillant ezekre az épületekre, akárhányszor elhalad mellettük, és ha éppen nincs egyedül, tesz is egy megjegyzést a története kapcsán. Névről ismer minden házat, és gondoskodik arról, hogy a mellette baktató gyermeke is tudja, hogy igen, ez az Adorján-házak egyike. A gyerek ekkor még nem érti, „mi olyan nagy cucc” ebben, de aztán fiatal felnőttként már sejteni kezdi, hogy miért olyan fontos ez.

Az építészeti örökségünk értékéről, a tagadhatatlan és legkézzelfoghatóbb jeléről annak, hogy itt voltunk már régen is, itt vagyunk most is, és itt vagyunk otthon, nem szabad megfeledkeznünk ezúttal sem. Annak ellenére sem, hogy ebben az évben elmarad a nagy és látványos közös ünneplés. Ma, a szecesszió világnapján töltsünk el mondjuk egy negyed órát azzal, hogy utánanézünk egy könyvben vagy az interneten azon épület történetének, amelyik a leginkább tetszik nekünk, vagy járjunk egyet a városközpontban, és figyeljük meg a gyönyörű homlokzatokat. A világhálónak köszönhetően nem kerül különösebb erőfeszítésbe, és nem is igényel sok időt, hogy picit jobban utánajárjunk a város történetét őrző épületeknek, jobban megismerve ezáltal saját otthonunkat. (Az épületekről szóló adatok forrása: Romániai magyar lexikon)

Fotók: Alexandru Nițescu