„A paródiaíráshoz magabiztosság kell”

János Piroska

A szabadtéri könyvbemutatóra összegyűlt irodalomkedvelő közönséget házigazdaként Szamos Mariann, az Ady Endre Emlékmúzeum muzeográfusa köszöntötte, majd a szervezők részéről Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője fejezte ki örömét amiatt, hogy közel négy hónapnyi kihagyás után ismét olyan irodalmi rendezvényt lehetett szervezni, amelyen a közönség személyesen is részt vehet. Elmondta: hamarosan újabb hasonló eseményt tartanak, a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában ugyanis nemrég megjelent Kemenes Henrietta és Ozsváth Zsuzsa egy-egy verseskötete. Egyúttal megemlékezett azokról, akiket az elmúlt hónapokban veszített el Nagyvárad: Szilágyi Aladárról, Péter I. Zoltánról és a Budapesten elhunyt Nikolits Árpádról.

Demény Péter írót, illetve a kiadó képviseletében jelen levő, a kötet számítógépes szerkesztéséért és tördeléséért felelős Szikszai Attilát Szűcs László főszerkesztő és Simon Judit, a Holnap Kulturális Egyesület vezetője kérdezte.

A kiadóról

Az Ábel kiadót 2000-ben hozta létre a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) a tankönyvhelyzet orvoslása felé tett lépésként, így kezdetben egyetemi, iskolai szakkönyvek kiadásával foglalkozott, a későbbiekben azonban a száraz szakirodalomtól elrugaszkodva nyitottak az irodalom felé – mondta el Szikszai Attila szerkesztő. A szerzőt régóta ismeri, a közösségi oldalon is követi munkásságát, így miután a paródiák közel fele napvilágot látott a Facebookon, úgy döntöttek, könyv formájában is kiadják, annak ellenére, hogy támogatás nélkül kihívás a könyvkiadás. A paródiák mellett a kötetben Könczey Elemér illusztrációi szerepelnek; ezek nem feltétlenül kapcsolódnak a szövegekhez, egy párhuzamos síkon futnak, a 19 alkotás – utalva a COVID-19 elnevezésre – együttesen egy külön történetet alkot.

Amikor az első paródiát „csuklóból” megírta, nem tervezte a sorozatot – jegyezte meg a szerző, aki elmondta: a világjárvány okán kialakult bezártság őt is megviselte, hiszen az alkotáshoz impulzusokra van szüksége, minden ember megihleti, mondjon akár bölcsességet vagy butaságot. A paródiaírás így egyfajta küzdelem volt a vírus ellen. Hogy miért éppen a közösségi oldalt választotta első közlési felületként, arra nemcsak az írói hiúságot kielégítő azonnali reakció a válasz. Vannak ugyanis olyan problémák, amelyek gyors reakciót igényelnek, a Facebook-bejegyzések, blogbejegyzések pedig épp erre alkalmasak – mondta el a szerző. A Látó irodalmi folyóiratban azonban amellett, hogy nem írnak egymás alkotásairól, a közösségi oldalon már egyszer megjelent verseket sem közlik – jegyezte meg a szépirodalmi folyóirat szerkesztőjeként is tevékenykedő író, költő.

Magabiztosság

„Nem jó kultúra az, amelyik nem jól viseli a humort” – véli a szerző, akinek bevallása szerint a paródiák megírásában segített az, hogy a kötetben parodizált írók, költők alkotásai „a vérévé váltak”, ugyanakkor mindennek a fordítottját is látja. Arra a kérdésre, miszerint azokat parodizálja-e, akiket nagyon szeret, vagy azokat, akiket nagyon nem, megjegyezte: „A langyosat kiköpi a paródiaíró.” Vannak ugyanakkor olyan írók, költők, akiket nagyra tart – mint például Krasznahorkai vagy Fejes Endre –, mégsem találta meg hozzájuk a kapaszkodókat. A paródiaíráshoz magabiztosság kell, ugyanakkor el kell fogadni, hogy mindig lesznek „mérges olvasók”, akik – bár nincs szükség rá – bálványként védik az írókat, ám paródiák mindig is voltak.

A kötetet – amely nemcsak a Facebookon megjelent írásokat tartalmazza – a helyszínen meg is lehetett vásárolni.

Borítókép: a kötetbemutató egyik mozzanata