Fűtéstámogatás és reménykedés

Tóth Ágnes

Tavaly éltem én is ezzel a jogommal és fűtéstámogatást kértem a DASO-tól, mert a havi jövedelmem ezt megkívánta. Az összes hivatalos intézményt körbejárva, finánctól telekkönyvi kivonatig beszereztem a szükséges dokumentumokat, melyből rendben kiderült, hogy nincs vagyonom, földem, telkem, semmim. Viszont a fináncnál szerepelt 3 versem és két novellám honoráriumának összege, amit épp a téli hónapokban fizettek ki, és ez hozzáadódott a nyugdíjamhoz, valamicskével megnövelve azt. Ezért aztán a fűtésszezon idejére csak 5 eurót, azaz 20 lej fűtéstámogatást kaptam havonta, októbertől márciusig, miközben még kétszer kellett igazolást kérjek a redakciótól, hogy nem írtam-e túl magam, és nem lett-e nagyobb a vagyonom. Mindaddig, míg úgy éreztem, talán nem is érte meg az az 5 euró a sok utánajárást, időpocsékolást, taxi-pénzt. Aztán végre lejárt a fűtésszezon és megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Úgy pár napig, akkor ugyanis felszólítást kaptam az DASO-tól, hogy 5 napon belül valljam be, hogy mennyi jövedelmem-nyereségem volt az „Electrica furnizortól”, vagyis az Áramszolgáltatótól, mert ha nem, jaj nekem! Úgy ért, mint egy áramütés. Csak álltam és meregettem a szemem a papírra. Ennek utána kellett járni. Felmutatva a saját felszólításukat, a DASO-sok nem tudták, miről van szó. Irány a finánchoz, ahol bebizonyosodott, hogy semmi jövedelmem nincs az „Elektrika” részéről. Aztán következett az Electrica, vagy régiesen villanytelep, ahol irodáról irodára járva egyre tanácstalanabb lettem az ottaniakkal együtt, míg végre a 7-ik irodán egy könyvelő rájött, hogy miről lehet szó. Csak azt nem értette, mi köze ehhez a DASO-nak, és miért kell erről igazolás.

A helyzet a következő: a férjem 21 évig volt a villanytelep dolgozója. Halála után a vállalat alkalmazta a HGR.1461/2003-as törvényrendeletet, mely szerint a vállalat az elhunyt dolgozója özvegyének (nekem) és családjának támogatást nyújthat, egy bizonyos mennyiségű áram elfogyasztásáig, amit az Electrica az erre fenntartott alapból fizet, az efelett elhasznált áramot pedig a család fizeti. És ehhez a DASO-nak nincs semmi köze. Aztán többen összedugták a fejüket, jött az áramszolgáltató főnöke is, és adtak egy igazolást sok pecséttel és aláírással, melyben megírták a tényeket, és azt, hogy én a kezembe soha nem kaptam tőlük semmi pénzt, mert ők csak a „faktúrákon” tüntetik fel az összeget, én pedig ennek értelmében fizetek hol többet, hol kevesebbet az általam elfogyasztott elektromos energiáért.

Ezek után leadtam végre a papírt a DASO-nak és kaptam cserébe egy iktatószámot, de azóta sem tudták megmagyarázni, mire kellett ez az egész eszement tortúra, kinek a kapzsi ötlete volt ez, és hány fájós lábú, idős, beteg ember kell még járja ilyen dolgok miatt a hivatalokat, nehogy már egy bani pénzérmécskét is kicsaljon aljas hazudozással annak az államnak a zsebéből, amelyik duplán bünteti a nyugdíjasait. Először azzal bünteti, hogy olyan kevés pénzt ad nekik, amiből nem tudják kifizetni a fűtésszámlát, aztán meg azért bünteti, mert támogatást mertek kérni fűtéstámogatásra. Meglátjuk, hogy az idén hogyan alakulnak a dolgok és ügyintézések. Talán több emberséggel a hivatal részéről és nagyobb szerencsével a kérvényezőkéről.

Borítókép: illusztráció