Átmeneti bizonytalanság

Herczeg Mária

Fájdalmasan nehéz súlyos gondokkal terhelt évet hagytunk magunk mögött. Úgy is mondhatjuk: felejthetetlen esztendőt. Mert nem csak az örömteli eseményeket őrzi tudatunk, hanem a kegyetlen sorscsapásokat is. Helyzetünket nehezíti, hogy meg nem oldott problémáinkat – országos, sőt világszinten – idén is tovább görgetjük magunk előtt, ki tudja meddig.

Rossz szokásaim egyike, hogy elég sűrűn belekotyogok olyan témakörökbe, amelyekben nem igazán vagyok otthonos. Ez egy furcsa belső alkati összetétel hozadéka, amit úgy fogalmazhatok meg, hogy az érdeklődési köröm korlátai túllépnek a hozzáértésem határain. Két ilyen témát említek, amelyek manapság leginkább érintenek, foglalkoztatnak mindnyájunkat: a koronavírus járvány és járuléka a gazdasági élet ingatagsága. Részemről a helyzet értelmezése, átláthatósága a laikus ember szintjén áll – de folytonosan azt az általános bizonytalanságot érzem, amely a két aggasztó gond megoldását vetíti elénk.

Az köztudott, hogy a régi időkben is voltak óriási világjárványok, sok millió áldozatot követelve. A legsúlyosabbakat említem: fekete himlő, kolera vagy pestis, spanyolnátha, ebola. A régebbi járványok – bár védőoltások még nem léteztek – egyszer csak eltűntek (igaz tudtommal a pestis még visszatért). Az ebolát már oltásokkal tudták leküzdeni. A jelenlegi pandémiát illetően (szakértők szerint) nálunk elégtelen és pontatlan a tájékoztatás. Emiatt álhírek kapnak lábra. A lakosság aggodalma az általános bizonytalanság, a sok ködösítés miatt egyre csak nő. Újabban az oltások megkezdésével keltenek némi reményt, de sokan nem bíznak a szer hatékonyságában.

Napjaink másik nagy bizonytalansági tényezője a romokban heverő gazdasági élet és következményei: a munkanélküliség és ezáltal az életszínvonal csökkenése. Ugyanis nem lehet tudni, hogy az újdonsült kormány milyen mértékben lesz képes szakszerűen, kemény kézzel újjáépíteni mindazt – amit még a járvány előtt sem sikerült kellő módon irányítani.

A sokféle bizonytalansággal szemben mégis vannak olyan természetű gondok amelyek minden bizonnyal az idén sem változnak. Így például a megvesztegetés, mellébeszélés, felelőtlenség hagyományosan rossz beidegződése. Azt is biztosan, tévedhetetlenül tudjuk, hogy ezentúl is nehezen fognak minket eltűrni saját szülőföldünkön, bár ennek az ellenkezőjét hangoztatják. Abban sem kételkedünk, hogy bár a törvények nem nemzetiség-függőek, továbbra is kettős mércét alkalmaznak többségi és kisebbségi szinten. Ebben az országban, már számtalan nehéz helyzettel szembesültünk és megtanultuk, hogy mindig kapaszkodnunk kell valamibe. Legyen az a Gondviselő, a Sors, netán a bolygók kedvező együttállása. De emlékezzünk arra, hogy bátor felmenőink ha meg kellett küzdeniük bármilyen veszedelemmel azt mondták: állunk elébe és leszünk utána!

A bizonytalanságot pedig azért nevezem átmenetinek, mert így némi bizakodást sugall. Talán sikerül a lelkünk mélyén rejlő reménykedésünket megőriznünk, amíg átverekedjük magunkat a bizonytalan időtartamú átmeneti korszakon. Minden jelenlegi nyugtalanságunk ellenére kérem fogadják szeretettel új évi jókívánságaimat és virtuális ölelésemet mindazok, akik megtisztelnek soraim elolvasásával.