A spanyolnátha árnyékában (V., befejező rész)

Imre Zoltán

Sorozatom utolsó részéhez érve, szeretnék párhuzamot vonni a „spanyol betegség” és a jelenleg tomboló koronavírus közötti különbségekre, illetve hasonlóságokra. Ami biztos, hogy a spanyolnátha, valamint a koronavírus az emberi szervezetben az immunrendszer túlzott reakcióját váltja ki. A „spanyol” gyors lefolyású volt, magas lázzal tört utat magának, amelyhez elviselhetetlen fejfájás párosult. Sajnos a betegséggel küszködő akár huszonnégy óra leforgása alatt, vérzéses tüdőgyulladás szövődményével elhalálozott. Pánikszerű kétségbeesés vette kezdetét, mivel a járvány elsősorban a 14–35 év közötti korcsoportban szedte áldozatait. Ne felejtsük el, hogy a világháború alatti és utáni orvos- és gyógyszerhiány is sokat rontott a helyzeten. Az emberek pszichikailag és lelkileg is fáradtak voltak, kiábrándultak a háború menthetetlen helyzete miatta. De a nem szakszerű ápolás, valamint a betegszállítás nehézségei is mind hozzájárultak a fertőzés elterjedéséhez.

1918. október 1-én a Magyarország című lapból:

„Reggel fölkeltem, elolvastam a polgármester hirdetményét a spanyol nátha elleni védekezésről és elhatároztam, hogy higiénikusan fogok élni s szigorúan tartom magamat a hirdetmény útmutatásaihoz. Ennek következtében mindjárt le kellett mondanom a reggeliről, mert a kávéházit a polgármester véleménye szerint kerülni kell. Noha háromnegyed órai távolságra lakom a hivatalomtól, arra gondolni sem mertem, hogy villamosra szálljak, mert ott a szomszédok nyálkasziporkái, amiktől a legkomolyabban óv a hirdetmény, könnyen megfertőzhetnek. Gyalog mentem tehát, de a hivatalba mégsem mentem föl, mert ott hatodmagammal vagyok egy szobában és a zsúfolt helyiségekben való tartózkodás a hirdetmény értelmében ártalmas.

Egész délelőtt az utcán sétáltam tehát, ahol ismerőseimet hidegen köszöntöttem, hogy kezet ne kelljen fognom velük, amit a hirdetmény nyomatékosan perhorreszkál. Ebédidőig ilyenformán mindössze tizenegy apprehenziót vontam magamra. Ami pedig az ebédidőt illeti, sajnos, az csak idő maradt, mert az ebéd, amelyet vendéglőben leltem volna elfogyasztandó, ez oknál fogva beleütközött a hirdetmény tiltó rendelkezéseibe.”

Tanácstalanok voltak ebben az időben is az egészségügyben dolgozók, orvosok, ápolók. Utat törve megjelentek a különböző sarlatánok, kuruzslók. Korabeli lapokban megszaporodva jelentek meg reklámok csodaszerekre, mint a „spanyol nátha ellen hatásos ellenszer”: a Keglevich Cognac, a járványoknál „kitűnő szolgálatot” tevő Ferenc József Keserűvíz, a kiváló pécsi vörösborok és szerémségi óborok vagy más alkoholos italok, a szájüreg fertőtlenítésére szolgáló Anacot pasztilla és más torokfertőtlenítők, továbbá a Lyzol nevű fertőtlenítőszerrel történő felmosás.

A Budapesti Orvosi Újságban megjelenik egy cikk, melyben szakértők körvonalazzák, hogy „e betegségnek specifikus gyógyszere nincsen. Meglevő szereinkkel a kórképet befolyásolni, enyhébbé, rövidebbé tenni képesek nem vagyunk. A betegség magától meggyógyul.”

Pécsi Napló, július 9.: „A betegség ellen leginkább úgy védekezhetünk, ha elkerüljük a meghűlést”.

És itt a közkedvelt (halálos) higanykezelés, amelyről a Budapest című napilap szeptember 8-i számában olvashatunk, Marovici doktor ajánlása aszpirin, koffein és kalomel, azaz higanyklorid használatával egyetlen nap alatt képes meggyógyítani spanyolos betegeit. Megfigyelése szerint ha a hashajtót kihagyta az összeállított készítményből, a kór egy hétig is elhúzódott. Vagyis bizonyos, nyilatkozta, hogy a spanyolnátha a „belekben fészkel”. Ezzel a készítménnyel kezelték Ady Endrét is…

A Kecskeméti Újság október 22-i javaslata, hogy a vendéglőkben „csakis a törzsvendégeknek szabad ételeket kiszolgáltatni, akiknek természetesen nincs módjuk, meg alkalmuk máshonnan ételt beszerezniök”.

Az időközben járványbizottsággá átalakult Fővárosi Közegészségügyi Bizottság azonnali hatállyal 14 napra bezáratott minden iskolát, színházat, mulatót, mozit, megtiltotta sportmérkőzések, társasvacsorák, gyűlések szervezését – szabályozta a vendéglátóhelyek működését is. A vendéglők, éttermek, kifőzdék, kávéházak, tejivók, kocsmák nyitvatartását este 10 órában maximálta (kivéve a pályaudvarok és vásárcsarnokok környékén találhatókét). A kávéházakat 11 és 13, a vendéglőket 14 és 16 óra közöttre be kellett zárni takarítás céljából, továbbá mindenhol „mosdóberendezéseket” kellett létesíteni a vendégek részére.

Az őszirózsás forradalom után Károlyi Mihály miniszterelnökké történő kinevezése alkalmából „a Nemzeti Tanács utasítására a főváros tanácsa elrendelte, hogy a színházak, mozik és mulatóhelyek holnap díszelőadást tartsanak (...) a kávéházak és a vendéglők zárórája kizárólag a holnapi napra 12 óra.” Kevés tulajdonos élt azonban csak a lehetőséggel – von mérleget a Világ című újság –, miután az illetékesek a hosszabb nyitvatartás mellé alkoholtilalmat is bevezettek, „ami elvette a mulató emberek kedvét”. Egy hónappal később Batthyány Tivadar belügyminiszter valamelyest visszavett a szigorból. „Vendéglői iparral rendelkező üzletekben ezentúl szabad lesz az étkezések ideje alatt déli 12-3-ig és este 7-10-ig, de csakis étkezésekhez, személyenként három deci bort, vagy három deci sört kiszolgáltatni. Pálinkát és egyéb égetett szeszes italokat kimérni ezentúl is tilos, csupán teához szabad adagonként egynegyed deciliter rumot kimérni” – szólt az utasítás. A vendéglátóipar nehezményezte a rendeletet: „mig a füszerüzletekben szabadon árusithátják a palackozott borokat, mig a pályaudvaron akószámra mérik a bort bárkinek”, addig ők csak súlyos megszorításokkal tehették ugyanezt.

Mivel a koronavírushoz hasonlóan a spanyolnáthánál is felmerült az alkohol jótékony hatása, a jó üzleti érzékkel megáldott vendéglősök és italosok, szeszgyárak, kapva az alkalmon, így próbálták kompenzálni a korlátozásokból eredő veszteségeiket. „Ha meg akar menekülni a spanyolnáthától, úgy igyon szerémségi vörös óbort. Kapható a Nagyvendéglőben”– olvasható egy korabeli kiskunhalasi hirdetésben. Vagy a budafoki Dékány és Keglevich, valamint a világosi Marty-Medicinal „ajánlatos spanyolnátha ellen” és hasonló szövegezésű reklámjai olykor szó szerint egymást érték a korabeli lapokban.

A Pesti Napló 1918-ban publikált írása: „Ne csináljunk hát elméleteket, ne okoskodjunk és ne hencegjünk és ne magyarázzunk – ne fedezzük fel, hogy aki két liter forralt bort megiszik, az tíz éven belűl nem kaphatja meg a spanyolt...”

Abban az időben is az egészségügyi hatóságok azt hangsúlyozták, hogy az alkohol nem nyújthat megfelelő védelmet a vírus ellen. Ugyanezt erősítette meg az Egészségügyi Világszervezete (WHO) most, száz évvel később is az új koronavírus-járvány idején.

Védőoltás még nem létezett a kór ellen, sőt a penicillint sem fedezték még fel, ami a baktériumok által okozott tüdőgyulladás fő ellenszere lett. A vérzéses tüdőgyulladást maga az influenza A-vírusa okozza, ami ellen az antibiotikum hatástalan.

Ahogy napjainkban számtalan hamis állítás, tévhit és rémhír jelenik meg és kering tovább az interneten, úgy 1918–20-ban sem volt világos képe az embereknek arról, hogy mégis milyen kórral állnak szemben. Már maga a betegség elnevezése, a spanyolnátha is félrevezető volt. A korabeli magyar sajtó is „erős náthaként” (később már „24 órás betegségként”) emlegette az egyébként rendkívül veszélyes influenzát.

Most pedig ismerjünk meg néhány fontos személyiséget, akik túlélték a spanyol betegséget.

Walt Disney

Az első világháború idején a 17 éves, hazafias láztól és kalandvágytól fűtött Walt Disney legjobb barátjával megpróbált belépni az amerikai hadseregbe. A haditengerészet azonban visszautasította Walt barátját. Hogy mégis együtt éljék át a „háborús kalandot”, 1918 szeptemberében az Amerikai Vöröskeresztnél jelentkeztek. Disneyt hamarosan a szervezet chicagói kiképzőközpontjába rendelték, ahol elkapta a spanyolnáthát. Az ifjúnak haza kellett térnie, és anyja féltő gondoskodása alatt decemberre kigyógyult a kórból.

Edvard Munch

A sikoly című festményéről ismerjük elsősorban Edvard Munch norvég festőművészt. „Betegség, elmebaj és halál... állt őrt bölcsőm felett és kísért el egész életemben„ – jegyezte meg Edvard Munch, a norvég festőgéniusz. Ötévesen, édesanyja halálától teljesen összetörve, aztán a nálánál egy évvel idősebb, 15 éves nővére halálakor ért sokk hatására, korai művészetében a tuberkulózis szörnyűségeit próbálta megörökíteni. A beteg kislány (1885–1886, olaj, vászon, Nemzeti Galéria, Oslo) ennek nagyszerű példája. „A sápadt arc profilja a párna előtt, az elkeseredett anya az ágy szélén, a tompa fények, az összekócolt haj, az érintetlen pohár víz...”

Felnőtté válásakor depressziótól sújtva hosszú időt töltött Dániában szanatóriumban. Henrik Ibsen munkásságának hatására Munch tanulmányozni kezdte a pszichoanalízist, és egy olyan művészetet hozott létre, mely a lélek misztériumának megfejtésén fáradozott. Megjelenített világa tele van agonizáló bizonytalansággal és gyötrelmes magányossággal.

Záró akkordként engedjék meg, hogy röviden felsoroljam mindazokat, akik nem élték túl a spanyolnáthát, valamint azokat is, akik mégis:

Szabó Ervin – társadalomtudós, könyvtárszervező; Judik Etel (Boga) 6 hónapos terhesen – Karinthy Frigyes első felesége; Kaffka Margit és 12 éves fia; Ady Endre; Pártos István – a világhírnév felé csúcsosodó hegedűművész; Csontváry Kosztka Tivadar; ifj. Tisza István; IV. Károly, Magyarország utolsó királya. Edmond Rostand – francia költő; Guillaume Apollinaire – francia költő, képzőművész; Egon Schiele osztrák festőművész és felesége 6 hónapos terhesen; Gustav Klimt – osztrák festőművész, a szecessziós stílus legismertebb alakja; Frederick Trump – az Egyesült Államok jelenlegi elnökének nagyapja; John Francis Dodge, valamint Horace Elgin Dodge amerikai autógyártók; Freud leánya – Sophie Halberstadt-Freud; Rodrigues Alves – Brazília elnöke.

Akik túlélték:

Karinthy Frigyes; Kassák Lajos; Szilárd Leó; Kosztolányi Dezső és családja; Edvard Munch – norvég festőművész; Walt Disney; Greta Garbo; Franklin D. Roosewelt – amerikai elnök és Woodrow Wilson – amerikai elnök; Franz Kafka; H. G. Wells – angol író.

A cikksorozatom befejezése alatt is tombol a járvány, végleges adatot a koronavírussal kapcsolatban nem tudok mondani. Remélem, hogy a XXI. századi higiénia csúcspontján, a távolságtartást tiszteletben tartva, valamint környezetünket megbecsülve vigyázunk egymásra! Most más a helyzet, választhatunk – oltunk vagy nem oltunk, ez itt a kérdés? Lehetőség van egy „röptében kifejlesztett” oltóanyag beadatására, mivel több fejlett ország kidolgozott egy vakcinát a vírussal szemben. A vitaminok is hozzásegítenek az immunrendszerünk megerősítéséhez. Más helyzetben van a mai társadalom, mint 100 éve, oltóanyagot választhatunk, helyesen étkezhetünk, hatásosabban óvhatjuk egymást. A fejlett technológia paradoxona, hogy közelebb hozott minket virtuálisan, de párhuzamban eltávolított bennünket egymástól. Az online felületen való oktatás, tárgyalás, mindennapi élet elválaszthatatlanná tett bennünket a virtuális világtól. Benne élünk, mozgunk, gondolkodunk, olvasunk, tanulunk, szórakozunk, játszunk, ismerkedünk, szeretünk. Őszintén szólva, remélem, ez nem tart örökké, mert beleveszhetünk a tévképzetek végtelenségébe.

Vége.