Kísértés vagy belső parancs? – könyv a kötelező cölibátus abszurditásáról

Pikó Stefánia

A könyvbemutató helyszíne a váradolaszi református templom volt, ahová, mint Sikli László elmondta, tárt karokkal várta a lelkész, Nacsádiné Csuka Melinda, miután hirtelen ötlettől vezérelve felhívta őt. Nem véletlenül lett ez a helyszín, szavak nélkül is érthető volt, hogy jó példaként szerepelt ezen az estén a református egyház, mely megengedi lelkipásztorainak, hogy „szaporodjanak, sokasodjanak, és népesítsék be a Földet”, ellentétben a katolikus egyházzal, mely ez esetben nem tetszelgett túl pozitív szerepben. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a kötet szerzője egy percig sem volt tiszteletlen, inkább csak szókimondó. Tisztelettel beszélt azokról a szerzetesekről és kivételes személyiségekről, akikről meggyőződéssel állította, hogy valóban szívvel-lélekkel kitartanak a katolikus egyház által kötelezővé tett cölibátus mellett, elmondta viszont, hogy ez nem jellemző általában véve. És egyáltalán nem is kellene, hogy az legyen, hiszen „miért volna bűn, ha a papok gyermekeik kezét fogva vinnék be őket a templomba?” Megjegyezte azt is, hogy a mai világban, amelyben minden irányból áramlik a többé-kevésbé explicit szexualitás, amit teljes egészében nem lehet elrejteni már a kiskorúak elől sem, nem reális elvárás a kötelező cölibátus. „Nem lehet azt mondani egy fiatal fiúnak, hogy nézd, ott, az a csinos, szép lány, az maga az ördög kísértése” – fogalmazott Sikli László. Hozzátette, hogy az ilyen gondolatok sulykolása némely esetekben eltorzult képek kialakulásához vezethet a fiatalok elméjében, lelkében.

Számos pozitív hozadékkal járna a cölibátus eltörlése véleménye szerint, például megszűnne az aggasztó paphiány és eltűnne a katolikus egyház kimondottan sérülékeny felülete is – utalva itt arra, amit nem kellett tovább magyarázni. „Miért nem hallani ilyen-olyan pletykákat más egyházakról, miért csak a katolikusról?!” – tette fel a költői kérdést.

Bozsódi Nagy Orsolya, az est kérdezője arra volt kíváncsi, hogy a szerző nem tart-e attól, hogy a könyv nyomán bizonyos személyek megharagszanak rá, ha esetleg magukra ismernek a regény szereplőiben. Sikli László erre egyszerűen annyit válaszolt: „Aki úgy érzi, inge, hát vegye magára!”. Felmerült a kérdés, hogy mi a célja a kötettel, el akar-e indítani egy hullámot talán, hogy sorstársai is felszólaljanak. A szerző válasza nem tűnt túl optimistának: „A kenyérgondok mindenkit helyben tartanak”. Azt viszont elárulta, gondoskodni fog arról, hogy az általa ismert püspökök és papok kezébe is eljusson könyve.

A kötetbemutatón, melyen egyébként sok minden nem derült ki magáról a könyv tartalmáról, jelen volt a szerző lánya és párja is. Utóbbi megható szavakkal zárta a beszélgetést kettejük kapcsolatáról, és arról, hogyan pótolja a fehér ruhát harmonikus közös életük. Az eseményen egyébként több mint száz érdeklődő vett részt, a végén pedig szinte mindannyian le is rohanták a szerzőt, hogy megvásárolják könyvét, és dedikációt kérjenek.

Az eseményen közreműködött még csodálatos énekhangjával Szerefi Ilona, illetve Réthi Brigitta orgonajátékával.