Retrospektív kiállítás a váradi muzeológiáról

Ciucur Losonczi Antonius

Gabriel Moisa főigazgató és osztályvezető munkatársai méltatták a nyitó ünnepségen az elődjeik munkáját, az Ipolyi Arnold római katolikus püspökét, a Rómer Flóris kanonokét, „a magyar régészet atyjáét”, valamint a jelen lévő Aurel Chiriac művészettörténészét, aki a 70-es években kezdett el dolgozni az intézményben, később pedig több évtizeden keresztül vezette a Körösvidéki Múzeumot, egészen a közelmúltig. Moisa ugyanakkor örömét fejezte ki, hogy a 150. évforduló évében az ünneplést nem korlátozzák kényszerű járványügyi intézkedések, és az idén meg fogják tudni nyitni a második emeletet is a látogatók előtt.

Az Osztrák–Magyar Monarchia korabeli Váradon id. Gyalókay Lajos kezdeményezésére 1872. augusztus 28-án megalakult a Biharvármegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet. A társaság célja egyrészt Bihar múltbéli kincseinek összegyűjtése volt adományok, gyűjtések és régészeti ásatások által, másfelől pedig, hogy ezekből a tárgyakból megvalósuljon egy különálló épületben a nagyközönség számára látogatható állandó kiállítás. A vármegyeházán 1872 decemberében egy helyiséget bocsátottak az egylet rendelkezésére egy tárlat céljára. A társaság kollekciója azonban fokozatosan gyarapodott, így a 19. század vége felé szükségessé vált egy olyan állandó kiállítóteret találni, ahol a tárgyakat sokkal jobban meg lehet őrizni és bemutatni. Az 1889 decemberében tartott ülésen az egylet alelnöke, Gyalókay Lajos ezért felvetette egy megfelelő székhely keresésének a problémáját, Schlauch Lőrincz római katolikus püspök válaszul felajánlott egy körülbelül 12 ezer négyzetméteres telket. A helyi lakosság adományaiból és állami segélyekből az egylet évente mintegy 20 ezer forintot tudott összegyűjteni. 1890. február 5-én írták ki a tendert a leendő épület kivitelezésére. Id. Rimanóczy Kálmán építész terve nyert, a szerződést 1894. február 14-én kötötték meg. A munkálatok 1894. április 3-án kezdődtek el és 1895 novemberében fejeződtek be, a teljes költség végül elérte a 33 ezer forintot.

1896. június 27-én jött el az a pillanat, amikor új épületben nyithatta meg kapuit a püspöki palota és a székesegyház szomszédságában az új múzeum, jelenleg a Gyermekpalota működik ebben az ingatlanban. Az első három teremben a saját gyűjteményt állították ki, a többiben pedig Ipolyi Arnold (1823–1886) római katolikus püspök művészettörténeti és iparművészeti hagyatékát.

A második világháború kezdetéig a múzeum gyűjteménye összesen 14.080 műtárgyat, 1369 néprajzi tárgyat, 824 műalkotást, a könyvtár 8132 kötetet tartalmazott. 1948-ban mindez teljesen állami tulajdonba került, és az intézményt átszervezték. Az 1950-es években jelentős támogatást kapott a bútorok lecserélésére és a kiállítótér átszervezésére, 1964-ben alakult meg a néprajzi és művészeti osztály, amelyek két év múlva kettéváltak, majd 1970-ban az intézmény nevét Körösvidéki Regionális Múzeumról Körösvidéki Múzeumra változtatták. A 2010-es években költözött jelenlegi székhelyére, miután a katolikus egyháznak visszaszolgáltatták a püspöki palotát. A múzeumban jelenleg 478.735 tárgy található, ebből: 286.738 régészeti és történelmi vonatkozású, 12.919 művészeti, 20.693 néprajzi, 158.385 természettudományi jellegű.

A szerdán megnyílt kiállításon az Ipolyi-gyűjtemény néhány darabja is megtekinthető, valamint számos korabeli dokumentum, régi nyilvántartások, fotográfiák, karikatúrák egykori muzeológusokról, az évtizedek során a múzeumi szakemberek által használt eszközök.