„Őszbe csavarodott a természet feje”

Vad Zoltán

Csarnóháza (románul Bulz) a Réz-hegység alatt, a Jád-patak völgyében fekszik, ott, ahol a Jád a Sebes-Körösbe siet. A Nagyváradi EKE kirándulása Reich József túravezető irányításával a vasútállomástól indult. Még csak az ősz elején járunk, de itt, a Jád-völgyében, a költő Arany János szavaival élve, már „dérré vált a harmat”. Ennek ellenére nem volt hideg, a reggeli pára éppen felszállóban volt, holdbéli tájat varázsolva a túránkhoz.

A Sebes-Körös fölött átívelő kis gyaloghídon átkelve, eleinte a település házai között haladtunk, majd ahogy a köves út egyre emelkedni kezdett, egyre ritkábbak lettek a házak is. A szombat reggel csöndjét csak a vidám beszélgetéseink és kutyaugatások törték meg. Túránk elején, balra is, jobbra is rendezett portákat figyelhettünk meg. A helyi gazdákat dicséri az is, hogy a legelőkön szép rendben magasodtak a szénaboglyák.

A legelső pihenőt körülbelül 500 méter magasan, egy út menti filagóriánál tartottuk. A reggeli falatozás közben rácsodálkozhattunk, ahogyan az egyre erőteljesebb napsütés beragyogja a Királyhágó (Bucea) környéki völgyet.

Annak ellenére, hogy a kirándulásunk szinte végig szekérúton haladt, nem találkoztunk élő ember fiával, csak békésen legelésző tehenek néztek ránk kíváncsian. Szerencsénk volt, a napsütésnek köszönhetően egyre melegebb lett. De az igazi varázslatot az őszi napsütésben aranyló erdőnek köszönhettük. Az aranysárgától a vörösig szinte minden szín hozzájárult az erdei tündökléshez. Ebben az idilli környezetben haladva, szinte észre sem vettük, mikor értünk fel körülbelül 800 méter magasra. Nincs a környéken magasabb pont, így messzire ellátni egészen a Vigyázó hófödte csúcsáig is. Második pihenőnk csúcspontja, Fábián György túratársunk ideillő versének felolvasása volt. A humort is eszközéül használó poéta szavainak hatására, vidám hangulatban folytattuk túránkat.

Ez az a túra, ahol útközben nincsenek lélegzetelállító szakadékok, alázuhanó vízesések, magasba törő sziklák. Az őszi erdő színei bearanyozzák a kirándulást, és ez mindenkit derűs nyugalommal tölt el. A túra végén, valamivel több mint 20 kilométeres sétát követően mindenki kellemesen elfáradt, és senkiben sem maradt hiányérzet. Az őszbe csavarodott természet elvarázsolt bennünket!