Várad Anjou-kori püspökeiről szóló könyvet mutattak be a Barokk Palotában

Ciucur Losonczi Antonius

Az egybegyűlteket Böcskei László megyés püspök köszöntötte, aki megjegyezte: az a tény, hogy most, 2023-ban a 14. században élt püspökökről beszélünk, illetve az akkor történt eseményekről, azt bizonyítja, hogy mi is részesei vagyunk egy folyamatnak, valami egésznek. Az évszázadok folyamán nagy tekintélynek örvendő váradi katolikus püspökség napjainkban is egy élő, tevékeny intézmény, fontos azonban, hogy ne csak büszkélkedjünk a dicső múlttal, hanem gyarapítsuk is a ránk hagyott értékes örökséget.

A Várad püspökei az Anjou korban (1301-1395) című doktori dolgozat szerzőjét, Bélfenyéri Tamás történelemtanárt, középkorászt Szent László-líceumi osztályfőnöke, Benedek Ramóna hitoktató mutatta be. Úgy jellemezte őt, mint aki szerény, élénk tudásélménnyel felvértezett diák volt, aki annak ellenére érdeklődött már akkor is az egyháztörténet iránt, hogy matematika-informatika osztályba járt. Folytatva a pályaismertetést, Mihálka Nándor történész, régész elmondta, hogy az érettségi után Bélfenyéri Tamás a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem római katolikus teológia-pedagógia, illetve történelem szakán végezte el párhuzamosan az alap- és a magiszteri képzéseket. Mesteri dolgozatát Vitéz János váradi püspökről írta. 2017-ben iratkozott be a doktori iskolába. 2018-tól Nagyszalontán tanított, majd levéltári kutatásokat folytatott Kolozsváron, Gyulafehérváron, Gödöllőn. Jelenleg a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum helyettesítő történelemtanára, de előszeretettel végez kutatómunkákat, böngészi a régi okleveleket és egyéb tárgyi emlékanyagokat.

A kötetben nyolc váradi püspök – Imre, Ivánka (II. János), Bátori András, Futaki Demeter, Bebek Domokos, Cudar/Zudar (II.) Imre, Deméndi/Demjéni (I.) László és Cudar (III.) János életrajzát taglalja, közérthetően, a felsorolt főpapok elő- és utótörténetének az ismertetésével. A munka az opponensek, vagyis a szűrőként működő, a doktori cím odaítéléséről döntő bizottság tagjai részéről is kiváló szakvéleményeket kapott. Jól felépített és megkomponált, alapos tudományossággal megírt doktori dolgozat, melynek van bevezetése, majd a források, a szakirodalom és a módszertan ismertetésével folytatódik, hogy aztán rátérjen a váradi püspökség és ennek főpásztorainak a bemutatására, végül pedig a fogalom- és helységnévtárral, valamint ábrákkal és fényképekkel érjen véget. A főszereplőknek úgymond van arcuk és alakjuk, gondolkodnak, a kiadvány tehát közelebb visz minket nemcsak az adott korszakhoz, hanem magához az emberhez is, magyarázta Mihálka Nándor.

Bélfenyéri Tamás felidézte, hogy dr. Koszta László szegedi professzor ajánlotta neki külsős témavezetőként, hogy ezzel foglalkozzon, a témavezetője pedig dr. Rüsz-Fogarasi Enikő (BBTE, dékánhelyettes) lett. Eredeti szándéka az volt, hogy a korszak egész társadalmát górcső alá vegye (székeskáptalan, alsópapság), de az túl nagy falat lett volna egyelőre. Amúgy a püspökökről áll a legtöbb adat rendelkezésre, bár azért volt forráspusztulás Várad esetében is, de sikerült összeraknia a mozaikdarabokat. Próbálta pontosítani, kiegészíteni Bunyitay Vince monográfiáját is, hiszen azért az elmúlt 140 évben megjelentek modernebb módszertani irányvonalak. Ugyanakkor művészettörténeti adalékokat, régészeti kutatási eredményeket is „belecsempészett” a művébe, hangzott el.