Ezer év himnuszait énekelte a Nagyváradi Kántorkórus

Tóth Gábor

A 11. Szent László Napok részeként, közvetlenül a hétfő esti színházi nyitógála előtt került sor egy rendkívüli zenei eseményre a váradi vár M épületében, melyen a Nagyváradi Kántorkórus mintegy kilenc és fél évszázad magyar egyházi, népi, nemzeti vonatkozású himnuszait énekelte. Mindez egy kalap alatt zajlott a Slash Light Kulturális Művészeti Egyesület szervezésében az ugyanitt rendezett Mixed Art összművészeti kiállítás megnyitójával. A nagyjából félszáz főnyi hallgatóságot befogadni képes M épületben telt ház volt.
A kilenctagú kórust Brugós Anikó vezette, aki egyben ennek a szakmailag lenyűgözően dokumentált himnusz-csokornak összeállítója, az esemény ötletadója, kezdeményezője volt, emellett bőséges és pazar zenetörténeti, zenetudományi igényességgel dokumentált kuriózumokkal szolgált a darabok közötti konferálásában. Mint elmondta, a kamarakórus minden tagja azonnali megkeresésre lelkesen és önkéntesen vállalkozott, összefogott e különleges műsor megvalósítására. Ismertetőiben a karvezető a híresebb művekről is több sztereotípiát leporolt, korabeli cikkeket, történeteket, magukat a szerzőket is idézve, de az általunk ismeretlenebb, korukban híres, mára esetleg elfeledett himnuszokról, magának az egykori Himnusz-pályázatnak a résztvevőiről is, még ennél is több információval gazdagodhatott a közönség. Voltaképp a középkortól a reformáción, majd reformkoron át a 20. századi és kortárs feldolgozásokig tartott ez a zenei utazás, időközben felidéződött Szent István és Szent László alakja, 1848/49, de nyilván Trianon is – a Székely himnusz igazán különlegesen kiegészült még három szakasszal, melyekben nemcsak Erdély, de az elszakított Délvidék, Felvidék, Kárpátalja és Őrvidék is hangot kap.
Összesen 21 darab szólalt meg, idézzük is a tartalomra konkrétan rámutató műsorcímet: Himnuszok a magyar nép viharos századaiból – Himnuszok a magyar nép történetéből. Két évforduló is adott volt, az ismertebb mellett, azaz, hogy maga a Himnusz idén 200 éves, a Nagyváradi Kántorkórus 20 esztendeje áll fenn. A kórustagok Brugós Anikó, Nagy Judit Noémi, Kiss Tünde, Lévay Tünde, Orosz Otília Valéria, Márkus Zoltán, Pap György, Jakó Sándor, Kiss Géza voltak.
Dokumentáljuk a kiváló műsort Brugós Anikó részletes közlése nyomán. Szolmizációs gregoriánra zajlott a bevonulás, Guido d’Arezzo Ut queant laxis (Szent János himnusz, 1025/26 k.). Következett Birtalan József Szent István dicsérete; Idvezlégy, kegyes Szent László király (1500 k.). Közös tőről: Luther Márton Erős vár a mi Istenünk (1527/29), J. S. Bach Reformáció kantáta 8. Korál, Az Ige kőszálként megáll (1727); Áldott az Úr, unitárius himnusz (1568). Loys Bourgeois – Szenci Molnár Albert 90. genfi zsoltár, Te benned bíztunk (1551), majd Boldogasszony Anyánk (1714) – nemzeti himnusz előtti korokból a protestáns és a katolikus felekezet magyar jelképei. Kodály Stabat Materére szavalva himnusz a fájdalmas Anyáról (Ómagyar Mária-siralom); Moldvai csángók himnusza (Csángómagyar); Loys Bourgeois 130. genfi zsoltár Kölcsey Ferenc Himnusz-szövegével (1542, 1823); Egressy–Kölcsey Himnusz (1844); Egressy–Vörösmarty Szózat (1836, 1843); Erkel–Vörösmarty Szózat (1836, 1843, mint megtudtuk, állítólag Vörösmartynak ez a változat tetszett jobban anno); Berkesi–Petőfi Nemzeti dal (1848); Kossuth Lajos azt üzente; Erkel–Jókai: Magyar királyhimnusz (1892); Dohnányi–Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna Magyar Hiszekegy (1920); Bartók–Tamás Győző Este a székelyeknél (1908, 1940); Székely himnusz (Berkesi S. kórusfeldolgozása); Berkesi–Kádár Ferenc Magyar ének (1991). Legvégül együtt a közönséggel: Erkel–Kölcsey Himnusz (1843, 1844).