Kortárs művészeti kiállítás nyílt Hamvas Béla tiszteletére

Ciucur Losonczi Antonius

A szombat délután tartott vernisszázson Böcskei László megyés püspök nevében is Lakatos Attila, a Patachich Kulturális Központ vezetője és Vakon Zsolt irodaigazgató, püspöki titkár köszöntötték a szép számú érdeklődőt, magyar és román nyelven egyaránt. Dr. Richly Gábor, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkárának gondolatait Baricsa Katalin, az MMA képzőművészeti tagozatának titkára olvasta fel. Elhangzott, hogy Hamvas Béla az Anthologia Humana című kötetben fejtette ki először bővebben, hogy a meditációs objektum megválasztása az emberi életben a legszemélyesebb tevékenység. Ezzel a személyes elköteleződéssel érdemes tehát rátekinteni, hogy hányféleképpen kapcsolódunk a kommunista hatalomátvétel után margóra szorított gondolkodóhoz, aki a magyar kultúra horizontját az egyetemes metafizikai hagyomány irányába nyitogatta a 20. század minden tekintetben szűkös és lehatárolt évtizedeiben.

Hamvas szintézisteremtő filozófiájának része volt szellemi-művész hagyományaink újragondolása és a különböző művészeti ágak összekapcsolása. A Magyar Művészeti Akadémia pedig ehhez hasonlóan híd szerepet kíván betölteni a kortárs magyar művészeti életben, illetve célkitűzései között szerepel továbbá az is, hogy az előző nemzedékek felismeréseit, tudását megőrizze, és megmentse a feledéstől. Ugyanakkor az MMA megalakulásától fogva a Kárpát-medence magyarságában gondolkodik, támogatja az országhatárokon átívelő művészi és közösségi kapcsolatok megerősödését, fenntartását. Az együtt gondolkodás szándéka hatja át a különféle művészeti ágakat integráló, kilenc tagozatba szerveződő köztestületét, amely a Magyar Tudományos Akadémiával együttműködésben alakította meg regionális munkacsoportjait az elmúlt hónapokban. A Győr, Debrecen, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Szeged, Veszprém központú csoportokkal a magyarországi és a határon túli magyarlakta területek művészeti-kulturális aktivitását akarja erősíteni, segíteni a helyi szintű közösségek létrejöttét, gazdagodását. És mivel regionális központjaik nagyobb részt az országhatár közelében helyezkednek el, az Akadémia külhoni tagjai is könnyebben kapcsolódhatnak általuk a közös feladatokhoz – a nagyváradiak, partiumiak, erdélyiek például a debrecenihez.

Weiner Sennyey Tibor József Attila-díjas költő arra hívta fel a figyelmet: visszatérő fogalom Hamvas műveiben az úgynevezett meditációs objektum, amely ennek a kiállításnak is hívócíme lett, s ami rövid magyarázatot kíván. A hagyatékban fennmaradt egy fénykép, amit valószínűleg Hamvas maga készített. Ezen a fotón a Dalmácia szívében rejtőző Šibenik városának közepén magasodó Szent Jakab-katedrális egy aprócska részletét láthatjuk. A képen öt jól kivehető, faragott fej van egy falon. Az ottaniak úgy vélik, hogy az emberfők természetesen helyi lakosokat ábrázolnak, mások szerint azonban ezek embertípusokat megjelenítő, így különféle korokat és hangulatokat kifejező fejek. Hamvas Béla ezeket a szoborfejeket fotózta le, és őket szemlélve írta még a második világháború előtt a Babérliget-könyv nevezetes Faragott fejek című írását.

A háború után, 1946-ban jelent meg Hamvas életében egyik legsikeresebb könyve, az Anthologia Humana, amelyről azt írja a szerző, hogy szövegei nem vaktában idézett szép részletek, még csak nem is bölcs tanítások, hanem meditációs objektumok. Itt beszél először arról, hogy „A meditációs objektum megválasztása az emberi életben a legszemélyesebb tevékenység. És mert ennyire személyes, és szükségképpen személyes kell, hogy legyen, és semmiféle általánosítást nem tűr meg, a téma kifejtését is csak személyes élmények bevetésével lehet folytatni". Így tettek Weiner Sennyei Tibor szerint a kiállításon résztvevő kortárs művészek is, akik igyekeztek erre, és Hamvas Béla más írásaira, történeteire, gondolataira reflektálni a kortárs képzőművészet legkülönbözőbb eszközeivel, mintegy meditációs objektumként használva azokat.

A kiállítás megszervezésének lehetőségéért az érintett intézményeknek és személyeknek Ujvárossy László Munkácsy-díjas grafikusművész mondott kurátorként köszönetet. Az ünnepi pillanatot a Kaganovskiy Duó (Kaganovskiy Artur hegedű- és Kaganovskiy Eszter brácsaművész) muzsikája nemesítette meg.