Csajkovszkij Diótörője szólt a zsinagógában

Tóth Gábor

Nagyjából 150 fős közönség gyűlt össze, mely részben az egyetemi zeneszak oktatóiból, kollégákból, hozzátartozókból, ismerősökből állt – a belépés egyébként ingyenes volt.

Hogy miként kerül épp a nagyváradi neológ zsinagógába Csajkovszkij Diótörő-balettzenéje – jobban mondva szvit-kivonatának keresztmetszete – januárban, funkciójának kis garancia-lejártával karácsony után bő egy hónappal, azt okkal kérdezhetnénk. Válasz erre most nincs. Az ajándékot kedden kibontották. Örülni kell viszont, hogy a váradi állami egyetemnek van hangszeres képzése, a jelek szerint életképes zenekara, ráadásul minőségi munkát végez velük a kolozsvári Vlad Agachi, itteni egyetemi adjunktus, felkészítő tanár, karmester. Szűk vonóskarral, viszont sok fúvóssal, hárfa helyett pedig digitális zongorával szólt most Csajkovszkij – a partitúra által előírt apparátushoz szakmailag jelenkori váradiasan kissé hiányosan közelítve állt fel a kevesebb mint 50 tagú egyetemi zenekar. Első látásra és hallásra bő fúvósgárda, jó ütősök, de kevés vonós-kovász működik a Nagyváradi Egyetem zeneművészeti karának hangszeres képzőjében. Második látásra akadtak filharmóniás kisegítők is némely hiányszólamban. Harmadszor, immár alaposabb hallásra is, ami a lényeg, igazán korrekt, kiegyensúlyozott hangzást produkált az egyetemi zenekar, még ha a most megszólalt repertoár esetében nem a zeneirodalom legösszetettebb darabjairól is beszélünk. Legvégül, de voltaképp elsősorban, dicséret a fiatal Agachi mesternek, akinek érdeme mindez, aki koordinált, egyensúlyt teremtett és optimalizálta a rendelkezésére álló erőforrásokat, repertoárt, hangzásminőséget az adott helyzethez.

Úgy hirdették meg ezt a koncertet előzetesen az egyetem részéről, hogy a karmester „téli mesét” regél majd a közönségnek Csajkovszkij nyomán, végső soron annyi történt, hogy a tételek előtt Agachi röviden elmagyarázta azok balettben betöltött narratív funkcióját a jobb értés kedvéért. A koncert a beékelt szövegekkel és a tételközi tapsokkal együtt szűk egy órát tartott, ebbe beleszámolandó a kezdés 12 perces csúszása is. Megszólalt sorrendben a nyitány, majd a jellegzetes rövid, frappáns karaktertáncok: Induló, Csokoládétündér tánca, Trepak, Arab tánc, Kínai tánc, Nádsíptánc és koronázásképp természetesen a Virágok keringője is.

Nem kapcsolódik közvetlenül Csajkovszkijhoz, de Váradhoz részben igen: szomorú momentummal kezdődött el ez a koncert, néma felállással emlékeztek Sergiu Cârstea moldovai származású temesvári trombitaművészre, aki 66 esztendősen a napokban hunyt el – a váradi közönség jól ismerheti Cârsteát, aki gyakori vendége volt a filharmóniának is szólistaként, emellett a Nagyváradi Egyetem zeneművészeti fakultásának docenseként tevékenykedett az itteni hangszeresek képzését elősegítendő.