Teltház előtt lépett fel László Attila

Ciucur Losonczi Antonius

Szinte zsúfolásig megtelt hétfő este a Katalin-telepi plébániatemplom, sokan várták már, hogy két év szünet után ismét fellépjen László Attila Nagyváradon. A Vincés Ifjúság nevében Rejtő Róbert üdvözölte a jelenlevőket. „Mi egy olyan szervezet vagyunk, melynek tagjai a Katalin-telepi plébánia kis ministránsaiból cseperedtek felelősségtudatos, segítőkész ifjakká. Jelenleg tizennégy dinamikus fiatal erősíti a csapatunkat. Fő célunk, hogy segítsünk az embereknek, mosolyt csaljunk az arcukra, beszélgessünk velük. Mert ebben a rohanó, gyorsuló világban egyre kevesebb ember gondol másokra. Figyelünk, segítünk, és nem várunk anyagi javakat cserébe, de a hálás mosoly az arcokon még nagyobb lendületet, motivációt ad nekünk arra nézve, hogy igenis jó úton haladunk, van értelme a munkánknak. Eddig a fő projektünk az Angéla-otthon volt, de a közeljövőben szeretnénk más területeken is kipróbálni magunkat, és több jót tenni. Hogyha csapatként dolgozunk, mindent meg tudunk valósítani, hiszen ahogy a mondás is mondja: egységben az erő!”– fogalmazott Rejtő Róbert.
Vass Csaba plébános, lazarista szerzetes köszönetet mondott a vincés fiataloknak, akik az előkészületekről gondoskodtak, külön Gyarmati Noéminek, aki a rendezvényt a nagymamája biztatására megálmodta, és egy kis segítséggel kivitelezte. „Remélem, hogy a krisztusi szeretet megélésére, továbbadására bátorítást kapunk a mai estén”– hangsúlyozta a tisztelendő.

László Attila már kiskorában érdeklődött a zene iránt, szülei tízéves korától zongoraórákra vitték. 2010-ben jelentkezett az Erdély Hangja című versenyre. Néhány hónappal később, 2011 tavaszán benevezett ismét egy tehetségkutató műsorba: a Csillag születikbe. A fináléba egyedül és duettben is megcsillogtatta tehetségét. A kitartó munkának meglett az eredménye, hisz első helyen végzett. Dióhéjban ennyit a fellépőről, aki a Katalin-telepen is szokása szerint olyan dalokat énekelt, melyeknek mély mondanivalójuk van, az életről, a reményről, a kitartásról, a hálaadásról, a szerelemről, a gyökerekről szólnak. Többek közt felcsendült a Valaki mondja meg, a Márti dala, a Ha még egyszer láthatnám, az Ott, ahol zúg az a négy folyó, a 67-es út, a Vinnélek. Egy saját, Fonográf-díjas szerzeménnyel (Amíg van kire várnom) is megörvendeztette hallgatóságát az ízes székely tájszólásban beszélő fiatalember. Jó hangulatban, lelkileg feltöltődve és identitásukban megerősödve tértek haza sokan, annál is inkább, hogy a legvégén a Nélküled és a Leonard Cohen-féle Hallelujah is elhangzott (magyarul), valamint a székely himnusz. Ezeket már természetesen együtt énekelte a közönség László Attilával.