Cseke Attila: Együtt még többre vagyunk képesek

F. B.

– Ön az az RMDSZ-es politikus, akit sok romániai értékel. Miért van ez így?

– Akik ismernek, azt mondják, hogy keményen dolgozom. Mindenbe, amit csinálok, beleteszem a szívemet. Nem vagyok híve a szélsőséges álláspontoknak. Nem keresem a konfliktusokat. Igyekszem elérni, hogy azok, akiket képviselek, büszkék legyenek a munkámra, az eredményeimre. Azt hiszem, megmutattam, hogy nyitott ember vagyok. Amennyire csak lehetett, miniszteri tisztségeimből kiindulva igyekeztem mindenkinek segíteni.

– Mindenkinek segített, no és Bihar megyének?

– Soha nem felejtettem el, hogy bihari vagyok. Fejlesztési miniszterként egymilliárd euró értékű beruházást hoztam a megyébe. Minden településnek van legalább egy olyan beruházása, amelyről én döntöttem, mint az RMDSZ minisztere. Igazságos voltam. Figyeltem minden közösségre: románra, magyarra és szlovákra. A megközelítési modellt édesapámtól örököltem. Aprólékos és becsületes ember volt, és ezeket az értékeket tőle vettem át.

– Mely beruházásokra a legbüszkébb?

– Nem szeretnék egyetlen beruházásról beszélni, azt kiemelni. Inkább egy megközelítésről szeretnék beszélni. Büszke vagyok arra, hogy nem csatlakoztam azok kórusához, akik el akarják temetni a vidéket. Sokat fektettünk a községekbe, a falvakba. Tudja-e ön egyébként, hogy Bihar megyében az emberek fele falun él, a másik fele városon? Nem lehet a fél megyét magára hagyni. Egyensúlyra van szükség. Az emberek ott élnek, közszolgáltatásokra van szükségük. Büszke vagyok arra, hogy én vagyok az a miniszter, aki az Anghel Saligny-programot kezdeményezte, a pályázatokat elbírálta és a végrehajtást elindította.

– Mi legyen a városokkal?

– Talán félreértett, vagy nem voltam elég egyértelmű. Mindenkinek segítettem, beleértve a városokat is. Úgy gondolom, hogy a falvaknak és a városoknak olyanoknak kell lenniük, mint a jó barátoknak. Egyik sem fejlődhet a másik rovására. Tudja, hogy a városok is azért fejlődnek, mert a több tízezer ember után, akik a falvakból minden reggel a nagyvárosba indulnak dolgozni, itt fizetik be az adókat? De ők este hazamennek, mondjuk Pályiba, és ott akarnak vizet, csatornázást, világítást, pedig a vállalat a városban fizeti értük az adót. Tehát egyensúlyt kell teremtenünk a dolgok között.

– Vannak számadatok az imént elmondottak igazolására?

– Persze, hogy vannak. 2023-ban Bihar megye 5,5 milliárd lej adót fizetett. Nagyvárad ebből 4,5 milliárdot, azaz 82%-ot, a többi település pedig körülbelül 1 milliárdot, azaz 18%-ot. Világos, Nagyváradon vannak ipari parkok, cégek, de sokan a falvakban élnek, csak itt dolgoznak és itt fizetik utánuk az adót. Úgy gondolom, hogy a főmotor leállítása nélkül más, vidéki motorokat is be kellene indítani a megyében.

– Megvannak a feltételei annak, hogy mindent, akár az egész megyét fejlesszük?

– Igazságosnak kell lennünk. Nem lehet mindent fejleszteni a falvakban. Például nem gondolom – minden tiszteletem mellett a révi barátaim iránt –, hogy Rév községben egyetemet kellene létrehozni. Illetve néhány nagyon kifinomult kórházi beavatkozást csak Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen vagy Bukarestben lehet elvégezni. Egy valódi probléma megoldásakor vigyázni kell arra, hogy ne essünk egyik végletből a másikba. Ha az RMDSZ egyik erősségéről kérdeznének, akkor ezt mondanám: politikai vagy közigazgatási szempontból a legkiegyensúlyozottabb politikai szereplő. Mi nélkülözzük a populizmust.

– Ön a gazdaságról beszélt. Voltak találkozói üzletemberekkel?

– Az üzleti világ képviselői a kampány elején találkozót kértek tőlünk. Ez egy tisztességes párbeszéd volt. Valódi, hatékony támogatást kell adni azoknak, akik munkahelyeket tudnak teremteni és fenntartani. A vállalkozások csak akkor fizetnek magas béreket, ha ők is jól keresnek. A fiatalok itthon maradnak, ha tisztességes bért kapnak. Az a fontos, hogy magas hozzáadott értékű munkahelyek legyenek. Ezek a teljes helyi gazdaságot fellendítenék. A pénzügyi oktatás fejlesztése, megvalósítása is a jövő kulcsa. Szeretném, ha mi lennénk az elsők, akik teljes mértékben megvalósítunk egy ilyen projektet, az egész megyére vonatkozóan. Azt mondják, a pénz nem tesz boldoggá, de azért jó, ha van.

– A fiatalokról beszélt. Mit gondol, ők mit akarnak?

– Sokat beszélgettünk velük. Ők egy másik generáció. Nekem van tapasztalatom például a digitalizációról. A minisztériumban a PNRR és a Saligny-projekteket kizárólag ilyen típusú felületen bonyolítottuk le. Én voltam az első és sajnos az egyetlen, aki ebbe az irányba ment. Biharnak is okos, intelligens és digitalizált megyévé kell válnia. A fiatalok nem akarnak a hivatalokban sorban állni, ők a telefonjukon, a tabletgépükön akarják megoldani a problémákat. Csak európai szintű oktatási és egészségügyi rendszerrel érzik magukat biztonságban. Tiszta levegőre, jó vízre, egészséges környezetre mindannyian vágyunk, de a fiatalok még nálunk is „zöldebbek”. Valóban érezniük kell, hogy az infrastruktúra mellett a közigazgatás törődik velük és dolgozik értük, a fiatalokért és a fiatal családokért. Bölcsődéket akarnak, és ahogy mondtam, jól fizetett munkahelyeket.

– A Facebookon is láttam önt néhány bölcsőde avatásán, pedig már nem miniszter...

– Igen. Elég sokan vannak, akik tiszteletből és hálából hívnak meg ma is azért, amit tettem. A bölcsődék építése az az országos program, amelyet száz százalékban az RMDSZ és a minisztériumi csapatom tervezett. Ez az én kedvenc projektem. Egyébként kíváncsiságból: tudja-e, hogy még az is nekünk köszönhető, hogy ma az oktatási minisztérium fizeti a bölcsődék dolgozóinak a bérét? Szabó Ödön kollégám írta és vitte át az erre vonatkozó törvényt a parlamenten. Most már a kisvárosok és a nagyközségek is megengedhetik maguknak, hogy bölcsődéket nyissanak. Korábban kizárólag az önkormányzatoknak kellett finanszírozniuk, és ezért a bölcsődék 98 százaléka a megyeszékhelyen volt. Itt is kiegyensúlyoztuk a helyzetet.

– Ön gyakran használja ezt a szót: „egyensúly”. Miért?

– Valóban, úgy gondolom, hogy egy társadalom, egy település, egy régió akkor egészséges, ha egyensúlyban van. Nézze, Velence városa most bevezetett egy napi maximális turistakvótát, mert a lakosok élete és a turisták beáramlása már nem volt egyensúlyban. Ez egy szélsőséges, de szemléletes példa. Úgy gondolom, hogy egyensúlyt kell teremteni a beton és a zöld területek, a falusi és a városi infrastruktúra között. A fejlődésnek mindenki számára előnyösnek kell lennie. Amikor ipari parkokat terveztünk, akkor ezt ellenzéki és hatalmon lévő települési vezetőnél egyaránt megtettük. Uszodákat építettünk mindenhol, függetlenül az adott település polgármesterének a politikai színezetétől. Az élesdi gázprojekt számára, miután elfogyott a finanszírozás, miniszterként egy másik programot javasoltam, annak ellenére, hogy a térség egyetlen RMDSZ-es polgármestere kimaradt belőle. Később az ő problémáját is megoldottuk. A mi vezetésünkkel azok is nyertek, akik nem ránk szavaztak. Kiegyensúlyozott embernek tartom magam, és hiszek az e fajta közösségi egyensúlyban is.

– „Egészséges egyensúly” volt az ön szlogenje négy évvel ezelőtt. Most van egy másik szlogenje, mégpedig az „Együtt vagyunk Biharország”. Miért változtatta meg?

– Mondtam már, hiszek az egyensúlyban. A fejlesztési minisztériumban bebizonyítottam, hogy bár sok érdek, politikai nyomás volt, sikerült megtartanom az egyensúlyt, ami végül mindenki számára kielégítőnek bizonyult. Továbbra is hiszek az egyensúlyban, és továbbra is teljes mértékben elkötelezett vagyok az ebben a szlogenben kifejezett gondolat mellett. Idén egy új megközelítési módot is javasoltam, és meggyőződésem, hogy erre a szintre át kell lépnünk. A „sokat tudok tenni” helyett a „közösen még többet tudunk tenni” irányába kell elmozdulnunk! Együtt élünk ebben a megyében. Ha mindannyian egy erősebb megye mozgatórugói akarunk lenni, akkor mindannyiunk erejére szükség van, akik bizonyítottak.

– Úgy gondolja, hogy ön bizonyított?

– Amikor egy megyében 101 közigazgatási egység van, és mindegyiknek aláírtunk legalább egy támogatási projektet, mert úgy terveztük az irányelveket, hogy mindenkit elérjenek; amikor egyértelműen be tudom bizonyítani, hogy egymilliárd euróra írtam alá ennek a megyének támogatást, akkor ön mit mondana a helyemben? Amikor az elavult építkezési szabályzatot megújítottuk? Amikor országosan is egyedülálló programokat indítottunk, mint például a sokak által dicsért bölcsőde-program? Mit mondanak, bizonyítottunk? Hadd legyek elegáns: szerintem jó munkát végeztünk. A csapattal sokat tettünk, de őszintén hiszem, hogy együtt vagyunk Biharország, és együtt még többre vagyunk képesek.

– A minisztériumban azt mondták, hogy ön munkamániás.

– Remélem, hogy ez azért túlzás, de valóban szorgalmas embernek tartom magam. Ahhoz, hogy megbecsüljenek, keményebben kell dolgozni. Szeretek csapatban dolgozni. Mi ott is elvégeztük a munkánkat, és én itthon is elvégzem a munkámat. Nem szeretek panaszkodni.

– A csapatról beszélt. Milyen csapata van ezen a választáson?

– Van egy jelöltlistánk, az ezen szereplő személyek az egész bihari közösséget képviselik. A listánkon vannak mérnökök, közgazdászok, tanárok, más magyar politikai erők, illetve egyházak reprezentánsai, más kisebbségek – szlovákok, romák – képviselői, szakemberek a közigazgatásból, de rajta vannak az ifjúsági szervezetek és a civil társadalom képviselői is. Ez egy olyan lista, amelyre bizalommal lehet szavazni, amely mellett én elköteleztem magam. Kérem, szavazzanak az RMDSZ jelöltjeire június 9-én.