A nő, aki lát(tat): a nyári szünet után folytatódott a Zarándokházban szervezett beszélgetéssorozat

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket köszöntő Perei Benita, a püspökség munkatársa arra hívta fel a figyelmet: ez már a 18. alkalom, hogy felekezeti hovatartozástól és életkortól függetlenül nők összegyűlnek, hogy érdekes témákról hallgassanak meg beszélgetéseket, illetve ők is hozzászóljanak az elhangzottakhoz.
A szeptemberi meghívott Eberlein Éva feleség, háromgyermekes édesanya, életvezetési tanácsadó, tréner volt. „Gyermekkoromban fiú szerettem volna lenni, hogy megszabadítsam a világot Ceaușescutól” – idézte fel életének korai szakaszát, felelevenítve, hogy nem babázott, inkább focizott és verekedett, és büszke volt arra, ha legyőzte a fiúkat. Amúgy áldott gyermekkora volt, a szülei a kommunista időszak lehetőségeihez mérten igyekeztek mindent megadni neki.  „Anyukámtól mindig azt láttam, hogy mindenkit meghallgat és mindenkin próbál valahogy segíteni, ahogy tud. Kamasz voltam, amikor megtapasztaltam, hogy Isten létezik, és minden botlásom és kudarcom ellenére végtelenül szeret. Ez a tapasztalat segített át sok mélyponton” – magyarázta. Tizennégy éves korában ugyanis a barátnője elvitte őt egy katolikus hittantáborba, ahol rájött, hogy „nincs menekülési útvonal” Isten befogadó szeretete elől. Az említett mélypontok egyike pedig az volt, amikor kamaszkori barátja többször is bántalmazta őt. Megsebezte kibontakozó nőiességében, befolyásolta az önarcképét, megtörte a másokba vetett bizalmát, traumát okozva neki. „Ez egy mély, sötét időszak volt az életemben” – emlékezett vissza Eberlein Éva. Mint ahogy az sem volt könnyű számára, amikor felnőttkorában élete nagy szerelme, akihez feleségül ment, egy év elteltével elhagyta egy másik nő miatt, ő pedig egyedül maradt kisfiával. Sokat segített neki a mélységből való kilábalásban egy ferences közösség. Tizenhat év elteltével pedig kapott egy második esélyt is, annyi várakozás, imádkozás, nyüglődés és szenvedés után. Ismét férjhez ment, született még két gyermeke, s megértette végre, milyen igazi nőnek, anyának, feleségnek lenni.

Közben ifjúsági vezetőként szolgált, először az arad-belvárosi plébánián, majd az Erdélyi Katolikus Karizmatikus Megújulás (EKKM) felkérésére egész Erdélyben a Misszió Alapítvány, a Regnum Christi Alapítvány és a Keresztirány Egyesület keretei között. Számtalan lelkinapot, tábort, találkozót, kurzust, vezetőképzőt, iskolai és plébániai, regionális, illetve több országos és nemzetközi rendezvényt szervezett. „Gyermek- és ifjúsági rendezvényeinken mindig szánunk alkalmat arra, hogy az Isten terve szerinti párkapcsolatról, szexualitásról beszélgessünk a résztvevőkkel. A szülőknek kívánok segítséget nyújtani a gyermekeik szexuális nevelésében, és abban, hogy hatékonyan tudják felkészíteni őket a gender ideológiával való találkozásra. Biztonságban felnevelni és ráébreszteni őket arra, hogy a biológiai nemváltás lehetetlen. Tiszteljék és becsüljék egymást, legyenek inkább méltók és büszkék arra, hogy a fiúk fiúnak, a lányok pedig lánynak születtek” – fogalmazott Eberlein Éva.