A kapszulagardróbról, avagy hogyan lehet stresszmentes az öltözködés

Nőként talán mindannyiunkkal előfordult már, hogy a szekrényajtót kinyitva a ruhahalmaz előtt egyetlen gondolat fogalmazódott meg bennünk: „nincs egy rongyom sem, amit felvehetnék”. Ennek a reggeli elkészülést megnehezítő „stresszfaktor” kiiktatását szolgálhatja a „kevesebb több” elvére alapuló kapszulagardrób, amelynek kialakításáról Czimbalmos Emília szociális testvér, szín- és stílustanácsadó tartott előadást február 22-én, szombaton a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye által rendszeresen megszervezett Hangoló keretein belül. A szakember szemléletes rajzzal vezette fel a témát: sokunk ruhatárában megtalálhatók ugyanis 

• a „lehet, hogy még hordani fogom”, 
• a „még lefogyok” és 
• a „már nem fogyok le, de drága volt” kategóriába tartozó ruhadarabok, s csak kevés helyet foglalnak el a szekrényben azok a ruhák, amelyeket valóban, rendszeresen hordunk. Ennek hátterében áll az is, hogy a fogyasztói társadalom folyamatosan vásárlásra ösztönöz, újabb és újabb kollekciók jelennek meg, árleszállítások csábítanak a ruhatár sokszor felesleges bővítésére. 

A kapszulagardrób alapelve a kevésből jól gazdálkodni, s bár hihetetlennek tűnik, de mint az előadáson elhangzott, 12 ruhadarabot is lehet úgy variálni, hogy 60 napon keresztül változatosan öltözködünk. A módszer segítségével pedig nemcsak a „nincs mit felvennem” frusztrációját lehet elkerülni, hanem általa a környezetet szennyező textilhegyek visszaszorítása és a tudatosabb vásárlás is elérhető.

Hogyan alakítható ki a kapszulagardrób?

A kapszulagardrób nemcsak a kevesebb ruháról, hanem életmódváltásról is szól, hiszen kialakításához kitartás, elköteleződés szükséges. Sokszor ugyanis egy egyszerű fehér ing után is akár két évig is kutatni kell – hangzott el az előadáson. Érdemes minőségibb ruhadarabokat választani ilyenkor, amelyeket hosszútávon használhatunk. Ellentmondásosnak tűnik, de a kapszulagardrób pénztárcakímélő is, mivel nemet mond az impulzusvásárlásra: csak olyan ruhadarabbal bővítjük a 12, vagy 25–35 darabból álló kapszulánkat – amelyet évszakonként is ki lehet alakítani –, amely talál valamelyik már meglévő viselethez. Éppen ezért ez a fajta ruhatár az üzletben hagyott darabokról is szól: lehet, hogy valami első pillantásra megtetszett, de igazából nincs szükségünk rá, nincs olyan a kapszulánkban, amihez felvehetnénk. 

A kapszulagardrób kialakításának első lépéseihez tartozik ugyanakkor az életvitelünk felmérése – milyen viseletet követel meg munkahelyünk, mit viselünk szabadidőnkben –, de fontos az önismeret is: tudnunk kell, mit képviselünk öltözetünkkel, hiszen a stílus szavak nélkül is elmondja, ki vagyok. „Keresztény nőként nagyon fontos az, hogy mit képviselünk az öltözetünkkel. Ahogy felöltözzök, azzal egy üzenetet közvetítek anélkül, hogy megszólalnánk, már valamit leolvasnak rólunk” – jegyezte meg az előadó. A kapszulagardrób esetében ugyanakkor nincsenek előre alkalmazható sémák: amellett, hogy vannak bizonyos alapdarabok, mint például egy fehér ing, vagy egy ceruzaszoknya, amelyek letisztult, egyenes vonalaiknak köszönhetően könnyen társíthatók, mindenkinek saját magának kell kialakítania a testalkatának, színtípusának megfelelő ruhatárat. 

Az előadás során a résztvevők több praktikus tanácsot is kaptak: ha egy szín nem tartozik a színtípusunkba, de ennek ellenére tetszik, viseljük azt minél távolabb az arcunktól; az alacsonyabb termetűek esetében ajánlatos kevesebb színt párosítani az öltözékben, mivel ezek optikailag „megtörik” a testet.

A szombati alkalmat megelőzően a szociális testvér hasonló témában (Évszakok a nő életében) tartott előadást Margittán, ami rendhagyó alkalomnak számít, hiszen eddig csak Nagyváradon tartották meg a 2022-ben elindított összejövetelt – mondta el Perei Benita szervező, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség pasztorális referense. A váradi alkalmakon sokan nem tudnak részt venni vidékről, viszont érdeklődnek a találkozó iránt, így született meg az ötlet, hogy Margittán is megszervezzék a Hangolót. „Nagyon nyitott hölgyekkel találkoztunk a tegnapi (február 21., péntek – szerk. megj.), minden korosztály, fiataloktól kezdve idősebbekig részt vett, felekezettől függetlenül. Az egyik nagyon fontos kulcsszó ezeken az alkalmakon, hogy mindenki meg tudta találni magát benne és érezze azt, hogy értékes” – fogalmazott a pasztorális referens, megjegyezve: a tervek szerint kéthavonta egyszer szeretnék más, vidéki helyekre is elvinni a Hangolót.