Aki nemcsak a színpadon sokoldalú: Fodor Réka

Pap István

A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban szerda este megtartott találkozón Fodor Réka színművésznőt Török Sándor, az eseményt szervező Szent László Egyesület kulturális programfelelőse kérdezte. Igaz, a mintegy másfél órás beszélgetés során nem sok dolga akadt, hiszen Fodor Réka kiapadhatatlan mesélőkedvvel, humorral, lehengerlő nyíltsággal és őszinteséggel beszélt családjáról, iskolai élményeiről, karrierjéről a több tucatnyi megjelentnek, a beszélgetés is egyfajta performansszá alakult. A találkozóra családi fotókat is elhozott a művésznő, ezeket az est során projektorral vetítették ki. Fodor Réka kolozsvári gyerekéveiről szólva kiemelte, hogy felejthetetlen, nagyon boldog gyerekkora volt, a szülei sohasem éreztették velük azt, hogy egy átkos rendszerben élnek, ehelyett állandóan kirándultak, sportoltak, minden nehézség ellenére harmonikus közeget teremtettek a számukra. A művésznő elmondta, hogy a versmondás szeretetét édesanyjától örökölte, ő támogatta színészi ambícióit is.

Személyiségformáló élmény

Fodor Rékának tizenhat éves korában meghatározó jelentőségű, személyiségformáló élményben volt része, amikor egy évet egy angliai leány magániskolában tanulhatott, ahova a világ minden részéről érkeztek gazdag szülők gyerekei. Bevallotta, hogy abban a közegben sajátította el azt a fajta toleranciát, a különféle emberek elfogadását, ami azóta is meghatározza gondolkodásmódját és habitusát. Ugyancsak ott tapasztalhatta meg az itthoni szűkölködés után a számára szinte felfoghatatlan bőséget is, hiszen, mint mesélte: „ott még a csapból is kakaós kávét lehetett inni”. Bevallotta, hogy annyit evett ott, hogy néhány hónap alatt annyira meghízott, hogy amikor karácsonyra hazajött, a szülei elmentek mellette a Ferihegyi reptéren, mert nem ismertek rá. Ekkor határozta el, hogy a habzsolásnak véget kell vetni, ekkor azonban átesett a ló túlsó oldalára, és akkor már szinte semmit nem evett.

Karrier

Egy év után lehetősége lett volna még egy évig kint tanulni, de a fiatal lányt hazahívta a honvágya. Leérettségizett, majd 1996-ban jelentkezett a kolozsvári színi főiskolára. Az akkori évek meghatározó eseménye volt harmadéven A képzelt beteg című előadás Keresztes Attila rendezésében, amelyben együtt játszott Szotyori Józseffel, és a főiskola elvégzése után 2000-ben mindkettejüket leszerződtette a nagyváradi Szigligeti Színház.

Nehezen indult a pályája Váradon, vallotta be Fodor Réka a közönségnek, párhuzamot vonva az ő, és a mai fiatal színészek pályakezdése között. Neki akkoriban a tapasztalt színészek azt mondogatták, hogy ezt a pályát alulról, a legapróbb szerepekkel kell elkezdeni, így hát ő is nagyon büszke volt arra, hogy eljátszhatott egy olyan szerepet, amiben csak annyi volt a feladata, hogy behozzon a színpadra egy tálcát. Ezzel szemben „a mai fiatalok talán nem is fogják fel, hogy mennyire szerencsések, hiszen már azonnal nagyon komoly és szép szerepeket kapnak” – fogalmazott a művésznő. A továbbiakban legkedvesebb darabjairól és szerepeiről beszélt: Etelka a Fenn az ernyő, nincsen kasból, Annie Spittigue a Charlie nénjéből, A Boldog Nő Az esetből, vagy A mi osztályunk című darabban Zocha szerepére emlékszik vissza a legszívesebben. Talán a legnagyobb kedvence a Gőzben című darab Josie-ja volt, ebből a drámából egy monológot is előadott az est során. Kiemelte továbbá a Godot-ra várva című előadásban Didi szerepét, kár, hogy ezt az alkotást jogi problémák miatt néhány előadás után le kellett venni a műsorról; Beckett előírásai szerint Didit nem játszhatja nő, ezért a jogutódok letiltották a váradi előadást, jegyezte meg. Ehhez a darabhoz kötődik Fodor Réka legnagyobb fájdalma is színművészi karrierje során. Abban az évadban, amikor a darabot bemutatták, mind a férfi, mind a női főszereplő, mind pedig a férfi mellékszereplő nívódíját a Godot-ra várvában játszó színészek nyerték el, csak a legjobb női mellékszereplő nívódíját kapta más, nem pedig ő, holott úgy érezte, hogy alakításával kiérdemelte volna az elismerést. Fodor Réka a továbbiakban kifejtette, hogy a színházban a csapatmunkát szereti, a szerepekről szólva pedig elmondta: „Minden szerepet meg kell szeretni, mert csak akkor tudod jókedvvel, hitelesen eljátszani”.

Sokoldalúság

Fodor Réka nemcsak színésznőként a színpadon, hanem az életben is sokoldalú, nagyon aktív személyiség. A beszélgetésen felidézte, hogy hét évig működtetett Pilates-tornaprogramot, ugyanakkor ő a színház tiszteletbeli háziorvosa is, hiszen szinte mindent tud a gyógyszerekről, és rendre jó tanácsokat ad a kollégáknak, ugyanakkor humanitárius szolgálatot is végez. Folyamatosan szervez gyűjtéseket, és az összegyűlt anyagiakat a rászorulóknak adja át. „Ez olyan dolog, amit mindenkinek meg kellene tennie” – vallotta a színésznő. A beszélgetésnek ezen a pontján idézte fel egykori kedves kolléganőjének, barátnőjének, a tavaly elhunyt Ababi Csillának az alakját, akinek egyre súlyosbodó betegsége során napi kapcsolatot tartott vele, nap mint nap személyesen felkereste vagy legalábbis telefonált neki, és érezte, hogy ez milyen sokat jelent Csillának. Fodor Réka bevallotta, hogy ő is sokat köszönhet a fiatalon elhunyt színésznőnek: „Sokat tanultam abból, ahogyan ő megélte a betegségét” – mondta, rávilágítva arra, hogy Ababi Csilla méltósággal viselt szenvedése őt is megtanította arra, hogy nem kell energiát pazarolni a jelentéktelen dolgokra.

A találkozó vidám hangulatban zárult, hiszen Fodor Réka számos anekdotával fűszerezve elmesélte, hogyan ismerkedett meg férjével, az este végén pedig gyermekével közösen adott elő egy vidám verset. Az esemény támogatója a Bethlen Gábor Alap volt.